Rainbow Rowell: Eleanor & Park

Hogy lehet valami egyszerre ennyire édes és mégis halálosan komoly?

Emlékszem, az első dolog, ami által felfigyeltem az írónőre és erre a könyvére, az a fülszöveg mellett lévő idézet volt - amiről utólag kiderült, nincs is benne a könyvben. Engem mindenesetre rögtön meggyőzött, így várólistára került a könyv, majd kis idő múlva jött a hír, hogy a filmes jogait is megvették a könyvnek. Így már semmi sem hiányzott a motivációmhoz, hogy elolvassam. Mégis, amikor a Fangirllel találkoztam először a könyvesboltban, a spontaneitás híveként először azt vettem készbe, és mivel annyira tetszett, ezért jó sokáig elterelődött a figyelmem Eleanor és Park történetéről… (Nem irónia, de ha valamit nagyon szeretek, igyekszem nem mohón megenni az egészet. Másrészt, szeretek változatosan olvasni.) 

…Egészen mostanáig.

A történetről: Park Sheridan tökéletesen kigondolta. Ha senki sem látja, senki sem fogja zavarni. Ha láthatatlanná tud válni, mindenki békén hagyja majd. 

Eleanor Douglas akkor sem lenne képes eltűnni, ha megpróbálná. Minden túl sok rajta – őrült vörös haja, fantasztikus ruhái, a szokatlan bolondságok, amik elhagyják a száját. Mikor Eleanor feltűnik Park iskolabuszán, a fiú nem tudja eldönteni, hogy bátor-e, vagy öngyilkos típus. De nem tudja kiverni a fejéből. 

Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak ahhoz, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart soká, de elég bátrak és elszántak ahhoz, hogy mégis megpróbálják.

Érdekes, egy ideje a csak romantikán alapuló regények nem jönnek be, viszont itt és most, ennek a két furcsa, kívülálló tizenhat évesnek a szerelmi története az első laptól kezdve elvarázsolt. Kezdve Miss Rainbow stílusától, ami egyszerű és nagyszerű, és képes még egy rettentő hétköznapi kínos busz utat is érdekesen leírni, miközben mindenki azért szorít, hogy Park vagy Eleanor, tegye meg az első lépést. Vagyis, hogy szólítsa meg a másikat. 

Fanart

Az 1980-as években játszódó love story alapszituációja nagyon eredeti és különleges, hiszen nem minden könyvben kapunk két végletekig csudabogár karaktert, akik belső vívódásaik mellett is szerethetőek.  Láthatjuk, amint ülés társakból beszélő viszony alakul ki köztük, majd barátság, ami egy idő után szerelemmé változik át. Ami egyszerre valós, édes, kétségekkel teli és reménykedő. Bár a főszál a romantika volt, de egy percig sem éreztem soknak, mert az írónő nagyon jól bánt az érzelmekkel. Nem vált a történet vattacukorrá, mégis úgy éreztem, hogy egyszerre tapasztalhattuk meg a két főszereplővel a köztük lévő érzelmek kialakulását.

„Bono met his wife in high school,” Park says. 

„So did Jerry Lee Lewis,” Eleanor answers. 

„I’m not kidding,” he says. 

„You should be,” she says, „we’re sixteen.” 

„What about Romeo and Juliet?” 

„Shallow, confused, then dead.” 

”I love you," Park says. 

„Wherefore art thou,” Eleanor answers. 

„I’m not kidding,” he says. 

„You should be.”

A karakterek komplexek, Park, tipikus fiatal, félig koreai srác, akit csak a képregényei és zenéi érdekelnek, mégis, a nemtörődömség maszkja mögött a végletekig hűséges és törődő azokkal, akik fontosak számára. És mint minden kamasz, ő maga is több problémával nézz szembe, mint például édesapja maximalista elvárásai, amit egyelőre képtelen megütni szerinte. Eleanor pedig, rikító vörös hajával, testalkatával és fura ruháival szintén képtelen átlagos lenni, de ez az egész nem érdekli. Realista és erős lány, aki problémás családja árnyékában nem tud kibontakozni, boldognak lenni, Park segítségével viszont később sikerül. És pontosan ezért vagyok mérges Eleanorra, a könyv végi döntése miatt. Persze, sokszor volt bizonytalan, de eldobni szánt szándékkal valamit, ami több mint jó, akármilyenek is a körülmények, nem szabad. De az ő, és az írónő zsenialitása érdekében remélem, az a bizonyos három szócska, megcáfolja ezt azon a képeslapon. Akármit is jelent. (Bár tippjeim vannak…)  

Fanart

A fő cselekmény szál mellett, ami már önmagában elég drámaiságot tartalmazott, legalábbis Eleanor és Park szerint, az írónő még rátett egy lapáttal. Olyan témákat hozott fel, ami a lány családját tekintve rengeteg elgondolkodni valóra adott okot. A kamaszok szokásos kisebbségi komplexusa mellett ugyanis alkoholizmus, családon belüli erőszak, sulis zaklatás is szóba került, ami egyenként is nehéz téma, na de együtt? Így kikerekítve a történetet pedig egy realisztikus, száz százalékig hihető love storyt kaptunk, aminek a befejezése után nem marad más, csak az üresség a szívedben...

Amit nagyon szerettem benne: A karakterdrámát, és az alapszituációt.

Ami kívánnivalót hagy maga után:  Eleanor döntése.

Kedvenc karakter: Park

Borító: 5/5

Pontozás: 5/5*

Fanart