A klisékről - A sorok között olvasva #1

Új cikksorozat indul, mely során azt próbálom kielemezni, melyek azok a tényezők, amiket egy író igénybe vesz annak érdekében, hogy minél izgalmasabb vagy érdekesebb történetet kapjanak az olvasók és ez által minél többen ismerjék meg a regényt. Hiszen ha az első regény nagyot kaszál a könyvpiacon, akkor az író biztosra veheti, hogy a következő részek is rátalálnak az olvasókra. Ehhez persze az író mindent bevet, hogy a történet sikeres legyen, sokszor saját kútfőből, még többször a korábban már jól bevett módszerekből, amit más íróktól tanul el. Ezek pedig a sablonok, más néven, klisék.

Természetesen nem lehet minden szerzőt kárhozatni azért, mert a történet kissé sablonos, hiszen manapság a könyvpiac olyan méretűvé vált, hogy szinte nincs is olyan, amit ne találtak volna ki. Ez persze nem mentség arra, ha a történet minden egyes momentuma kiszámítható, amiért az írót már lehet hibáztatni. Ezért most össze is szedem a legtöbbször használt kliséket, amivel az írók szeretik nehéz helyzetbe hozni hőseiket.

Átlagosan így néz ki egy regény története a "csöbörből vödörbe effekttel": 

• Sok viszontagság után a történet hepienndel végződik. Természetesen a legtöbb olvasó így is szeretné, de nem ritka – főleg a klasszikusok közt - hogy a történet nem így zárul.

Példa: Egy Gésa emlékiratai 

Ellenpélda: Dorian Gray arcképe

• Egy másik, sokszor használt klisé egy regény kezdetén az, amikor a regény hőse új iskolába megy és ezzel egy teljesen új helyzetbe kerül rengeteg akadállyal. A viszontagságok közt megismerkedik az álompasijával/álomnőjével, akivel a történet végéig természetesen nem jönnek össze, hiszen az élet kegyetlen, meg amúgy is. Hadd izguljuk végig azt a párszáz oldalt a szerelmespárért.

Példák: Anna és a francia csók, Luxen sorozat

További klisés húzások az íróktól romantikus vonalon:

• A sokak által ismert, utált vagy szeretett szerelmi háromszög. A romantikus írók többsége valamiért nagyon szereti húzni az olvasók idegeit azzal, hogy a szegény - általában – hősnő nem tud választani két helyes pasi közül. Ezzel a momentummal nem csak a romantikus sztorikat szeretik még izgalmasabbá tenni, hanem a fantasy vagy disztópiás regényeket is, ahol még a legnagyobb vészhelyzetekben is a hősnő azon idegeskedik, hogy ha az egyik pasit választja, akkor a másik örökre megsértődik. Ezt az olvasók többsége már nem szereti - hiszen tisztára logikátlan azon tanakodni, hogy kit válasszon a főszereplő, miközben halálos veszélyben van – de az írók valamiért mégis szeretik az ilyet. Vajon miért?

Példák: Pokoli szerkezetek trilógia, Szakítópróba

• Sok író által kedvelt szerelmi háromszög az, amikor adott a hősnő, a hősnő által szeretett pasi, és a plusz egy fő, aki bele van esve a hősnőbe… és aki történetesen a hősnő legjobb barátja. Ismerős nem? Egy ilyen szerelmi háromszögnél a legjobb húzás természetesen az, amikor a „vak” hősnő hosszú idő után rájön, hogy a legjobb barátja szereti. Ilyenkor általában a lány megijed, hogy beletapos esetleg a legjobb barátja érzéseibe és ezért fél összejönnie a sráccal, akit szeret, és ezzel kezdetét veszi a világ legidegesítőbb szerelmi története.

Példák: A Végzet Ereklyéi sorozat, Szent Johanna gimi

• A lágyszívű írók a fentebb említett cselekményt nem mindig merik lezárni azzal, hogy a lány összejön a szerelmével, a másik meg mehet a fenébe, hanem ilyenkor behoznak egy negyedik személyt, akivel a hoppon maradt szerelmes „megvigasztalhatja” magát. 

Példák: Twilight Saga sorozat, A burok

Fantasy vonalon sokszor használt sablonok:

• A történet cselekménye nagyon gyakran kezdődik azzal, hogy a tudatlan főhős belecsöppen egy olyan világba, amit eddig nem ismert számára és szinte felfoghatatlan először.

Példák: Sötét erő trilógia, Iron Fey sorozat

• Másik gyakori eset, hogy az írók olyan főhősöket választanak, akik különleges képességekkel rendelkeznek ebben a misztikus világban, vagy másik esetben ők a „kiválasztottak”, akiken az egész világ jövője múlik.

Példák: Éhezők viadala trilógia, Időtlen szerelem trilógia

• Nem ritkán a történet cselekményében található egy olyan mellékszereplő, akiről kiderül, hogy áruló – ha eddig a jó oldalon ált, ellenkező esetben pedig, ha eddig a rossz oldalon volt, hirtelen kiderül, hogy mégis jók a szándékai. Ezt általában az írók azzal hálálják meg, hogy kinyírják a szegény karaktert, cserébe a korábbi bűneiért.

Példák: Harry Potter sorozat, A Bíborhajú

• A legtöbb történet a végén mindig jóra fordul. Lásd a fenti diagramon. Viszont nem egyszer találkoztam olyannal, hogy mielőtt minden jóra fordul, az író hirtelen megöl valakit, akit a főszereplő szeret, és emiatt, a történet vége mégsem lesz olyan vattacukros az olvasók legnagyobb örömére vagy bánatára.

Példa: Mercy Falls farkasai trilógia

Ennyit tehát a leggyakoribb klisékről (és ami hirtelen eszembe jutott). Természetesen a fenti felsorolás nem bizonyítja azt, hogy nincsenek még hasonló húzások az írók részéről, vagy ellenkezőleg, nincsenek olyan könyvek, amelyek egyáltalán használnának kliséket.  Ezek viszont már az írótól függnek, és attól, hogy mennyire szeretnének maradandót és eredetit alkotni…