A Disney 2010-es Aranyhaj és nagy gubancja után egyik
kedvenc mesémmé nőtte ki magát Rapunzel története, ezért finoman szólva is majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor kiderült, hogy Alex Flinn megírja az újragondolt
változatát. A Szörnyszívű után természetesen nagy elvárásaim voltak, arról nem
is beszélve, hogy mennyire megörültem, amikor megláttam a csodaszép borítót.
Gyönyörű külcsín, kedvenc szerző és egy nagyon jó
alaptörténet. Ebből csak jó sülhet ki,
vagy… mégsem?
A történetről: Rachel egy toronyba zárva éli mindennapjait,
és az egyetlen ember, akivel érintkezni tud, Mamának hívatja magát. Mama
szerint a külvilág veszélyes, főleg egy olyan lány számára, akinek aranyszínű
haja naponta nő métereket. Rachel számára a szórakozást csak a hóesés és az éneklés
nyújt, miközben minden egyes nap abban reménykedik, hogy valaki egyszer
meghallja.
Wyatt sötét múltja elől menekülve költözik az idős Mrs.
Greenwoodhoz egy elfeledett kisvárosba, a fagyos tél kellős közepén. Célja,
hogy minél előbb elfelejtse legjobb barátját, és azt, ami történt vele.
Kényszerű pihenője alatt viszont egyre több dolgot tud meg Mrs. Greenwood múltjáról,
és eltűnt lányáról, Daniről, aki csak egy naplót hagyott maga után…
