Háború és béke minisorozat (BBC)

Megmondom őszintén, az én életemből eddig kimaradt Tolsztoj  - kötelező olvasmányom sem volt, amire valószínűleg sokan irigykednek - de úgy érzem, most már érdemes megpróbálkoznom vele. Persze nem az ezernégyszáz oldalas szörnyeteggel fogom kezdeni, aminek a filmváltozatához nemrégiben szerencsém volt, de azért a polcomon lévő Anna Karenina sem egy leányregény. 

Az ok pedig az, amiért hirtelen kedvet kaptam az orosz klasszikusokhoz, hogy nemrég végignéztem a fentebb említett War & Peace minisorozatot a BBC-től. Ha nem a brit csatorna készíti, akkor valószínűleg fel sem figyelek rá, de mivel így volt, nekem pedig általában pozitív élményem volt a sorozataival, ezért nem is volt kérdés, hogy belenézzek. Pláne azért, mert az Anasztázia mesefilm óta szeretnék egyszer eljutni Szentpétervárra.

A történetről: Ahogy az orosz-Napóleon konfliktus eléri csúcsát, öt arisztokrata család nézz szembe azzal a lehetőséggel, hogy életük örökre megváltozik. 

Mivel a könyvet még nem olvastam, viszonyítási alapom nem volt a sorozathoz, de a történelmi eseményekkel egybeszőtt orosz nemesi családok története izgalmas egyveleget képezett, kedvezve ezzel az Austen és Downtown Abby rajongóknak. Bár az utóbbiak, köztük én is, a Viktoriánus Angliába szerettek bele, de szerintem jót tett a környezet változás a BBC legújabb választásának. 

Ha valamiért imádni lehetett a sorozatot, az a orosz tájak és az a bizonyos hangulat, amit a képi világ és az aláfestő zene sugárzott. A kosztümök szintén toppon voltak, az egyedüli dolog talán, ami néha kizökkentett a történetből, a brit akcentus. Persze, nehéz lett volna hiteles orosz akcentust kihozni a színészgárdából, míg lecserélni őket kész érvágás lett volna, hiszen mind remek alakítást nyújtottak kezdve Lily Jamestől Paul Danoig. 

A főcselekmény majdnem egy évtizeden át mutatja be a főkarakterek sokszor véres, ügyes-bajos dolgait. A családi drámák és a szerelmi konfliktusok kontrasztjaként a Napóleon elleni háború szolgáltatta a komolyabb hangvételt. A történet tehát izgalmas volt, a hat epizód alatt egyszer sem vált unalmassá, ellenben kiemelkedőt nem igazán tudok említeni.

A másik negatívum, hogy egyetlen karaktert sem tudtam megszeretni. Érződik, hogy az alaptörténet az orosz realizmus korszakában íródott, mert a karakterek sorra követnek el drasztikus hibákat, miközben egy olyan cselekedetük sincs, ami által igazán meglehetne őket kedvelni. Persze, mondhatnánk, hogy Pierre Bezukhov jó karakter volt, de a naiv hozzáállása a barátaihoz és a feleségéhez idegesített. Érdekes, hogy mindennek ellenére pont emiatt volt élethű, realista a cselekmény (amit értékelek), de a karakterekhez fűződő viszonyomon ez mégsem változtat.

Összességében nagyon megérte végignéznem ezt a sorozatot, mert imádtam az Oroszországi helyszíneket és a hangulatot, amit árasztott. Na, meg az usankákat. Azért kíváncsi vagyok, hogy a könyv olvasóinak mi a  véleménye, van egy olyan érzésem, a sorozat csak a felszínt kapargatta cselekményügyileg és a regény sokkal keményebb...  

Pontozás: 10/7