Once Upon A Time - Összefoglaló kritika a 3. évadról

Egyszer volt, hol nem volt, 

volt egyszer egy sorozat. 

Ennek a sorozatnak az első évada olyan fantasztikus lett, hogy a második évad már fel sem ért hozzá, sajnos – se minőségben, se nézettségben - ezért sürgősen orvosolni kellett a problémát. Mégpedig egy harmadik évaddal. 

Sikerült-e? Szerintem igen. 

Vigyázat, spoilerveszély!

3. évad első fele

Rendben, voltak hibái is. 
Nem csoda, hogy olyan megosztó lett a nézők körében, hiszen a történet jelentős környezetváltozáson esett keresztül – ugyanis Sohaországba érkeztünk – aminek köszönhetően  a vizuális effektek és a green screen domináltak az évad első felében. Ami sajnos egy kis költségvetésű sorozatnál elég nagy probléma, így a ritka pocsék képi világnak köszönhetően nem egy fanyalgó nyúlt a kaszáért. Személy szerint én már láttam rosszabb filmet is ebből a szempontból, ezért nekem eszembe se jutott a lehetőség, főleg azért, mert történet szempontjából viszont jócskán kárpótolt a sorozat. 

Először is ott van a főgonosz, Pán Péter, aki a „rokoni szálak fűzik valakihez Storybrookban titok” kitálalásáig valami zseniális karakter volt. Robbie Kay nagyon jól játszotta a kegyetlen manipulátort, nem csoda, hogy annyi fangirl odavolt érte. Sajnálatos módon, miután kiderült, hogy igazából Rumple édesapja, nem éreztem többé késztetést arra, hogy szeressem a karaktert, hiába funkcionált jól még főellenségként. Viszont kellemes meglepetésként ért a leszbikus mesehős behozása, nem gondoltam volna, hogy a készítők meg fogják lépni ezt Mulan karakterével. (Reméljük, hogy hamarosan még több szerepet fog kapni…)

Legnagyobb örömömre, és köztük még rengeteg sikoltozó fangirl örömére Hook harmadfokú mellékszereplőből elsőfokú mellék – vagy már fő (?) - szereplővé nőtte ki magát a harmadik évadra. Sorozatbeli debütálása óta jelentős mennyiségű jellemfejlődésen ment keresztül, aminek hatására nem egy átlagon felüli minőségű epizódot köszönhetünk neki. Nem beszélve arról, hogy a 3x5 epizódbeli csókjelenet óta a Captain Swan rajongóknak most már biztos oka volt a reménykedésre.   Természetesen én is közéjük tartozom, ezért sokáig ez az epizód volt a kedvencem, de megmondom őszintén, visszagondolva erre a románcra, vagyis annak kezdetére – kicsit kötelező jónak tűnt. Igen, ezt tényleg így gondolom, főleg most, hogy a finálét már láttam, de erről majd később. A lényeg lényege, hogy kicsit úgy tűnik számomra, visszaemlékezve erre a részre, hogy a készítők egyértelműen a rajongók kedvére akartak tenni ezzel a csókkal, mert az utána következő epizódokban egyáltalán nem volt folytatása a dolognak. Annak persze örültem, hogy volt egy kis szóbeli versengés Hook és Neal között Emmáért, de a versengés tárgya,  a csók után az érzelmeit továbbra is jó mélyen eltemette magában, Team Henry fanként tengetve napjait Sohaországban. 

Az új mellékszereplők, mint Ariel és Tinkerbell, izgalmas flashback részeket hoztak el. Üdítő volt látni az első évadbeli feelinget, amikor újabb és újabb mesekaraktert hoztak el nekünk a készítők.  Regina és Rumple természetesen még mindig a legjobb és legsokszínűbb szereplők, nem beszélve a színészek játékáról, ami szintén náluk a legerősebb. Az ellenpólus pedig még mindig Snow és Charming, akiket ha nem is az alakításuk miatt – a színészek közti valódi kapcsolat azért érződik - , de a karakterek jelleme miatt nagyon lehet utálni. Főleg akkor, amikor fény derült Hófehérke legsötétebb titkára, ami az, hogy szeretne még egy gyereket. Hűű…*irónia*. Aki pedig még kiverte biztosítékot, az Henry, aki még mindig ugyanolyan naiv, színészkedni képtelen, hiszékeny és idegesítő kis kölyök. (Miért nem maradhatott volna Pan testében?)

Miközben arról is megbizonyosodhattunk, hogy a készítők még egy Zs-kategóriás mellékszereplőt sem bírnak kinyírni Blue Fairy személyében, legyőzve Pant, visszaugrunk Storybrookba, majd egy átoknak köszönhetően a valóéletbe, New Yorkba, ugyanis Emmának és Henrynek teljesen új életet kell kezdeniük, emlékek nélkül, míg a meseszereplők visszatelepülnek eredeti lakhelyükre, az Enchanted Forestbe. De nem sokáig. Természetesen a Megmentő segítségére egy év múlva megint szükség lesz – hiszen akkor nem is lenne „megmentő” - mert az Enchanted Forest helyett Snowék már megint Storybrookban vannak, emlékek nélkül az előző évről, és most már terhesen (persze csak Snow).

3. évad második fele

A több hónapos szünet után olyan volt folytatni a sorozatot, mintha egy új évad lenne. Először is Emmának új pasija van, aki röviddel megismerkedésünk után repülő majommá változik. (Egyszerűen nem hiszem el, hogy nem tudtak a készítők egy rendes pasit leakasztani Emmának, ha már Hookkal nem jött össze…) Az egyelőre még ismeretlen új ellenségről kiderül, hogy a Wicked Witch, aminek köszönhetően következő helyszínűnk nem más, mint Oz birodalma. (Úgy tűnik, ez a harmadik évad nagyon zöld lett…)

Bár sokan szerették Zelenát mint főgonoszt, de engem a karaktere csak irritált. Igen, örültem neki, hogy van egy olyan ellenség, akivel maga Rumple és Regina sem bír el, de közben az indítékai az időutazásra olyan… szánalmasak voltak. Mármint értem, hogy nagy törést szenvedett el amiatt, hogy mindenki Reginát választotta helyette, és pontosan e miatt az irigység miatt zöld lett (szó szerint), de számomra az a főgonosz a „jó”, aki nem mutatja ki ennyire az érzelmeit. Azon pedig már meg sem lepődöm, hogy őt is rokoni kötelék köti valamelyik főszereplőnkhöz.

De Oz birodalmának alapötlete tetszett, és a flashbackek az elmúlt (és elfelejtett) egy évből is igazán fantasztikusak voltak (ha nem Snowék kerültek központba). Egyben viszont csalódtam, talán azért, mert ezt is vártam a legjobban. Nagyon kíváncsi voltam, mit fognak kihozni Rapunzel karakteréből, de úgy látszik hiába. Mert azon kívül, hogy egy teljesen karakter idegen színésznőt találtak, aki nem szőke, hanem barna hajú (nem hiába hívták „Aranyhajnak”, másrészt ez a naivitását sem reflektálja a jellemének), de még a problémája is egy epizód alatt megoldódott. Konkrétan a felejthető kategóriába tartozott Rapunzel története, ha nem számítjuk azokat a fura mozgó kapucnis alakokat, akik a vizuális effekteknek köszönhetően inkább rémálmot okoztak. 

Viszont a finálé… hát az valami döbbenetesen jó volt! Én legalábbis jobban szerettem ezt az utolsó dupla, két órás (vagyis nyolcvanhét perces, tehát még másfél órás sem – imádom a marketinget) epizódot a sorozatban, mint bármelyik másikat a harmadik évadban. Vagy az egész sorozatban. Először is kijelenthetjük, hogy Neal hivatalosan is halott. Oké, sajnáltam, amikor meghalt, de egyrészt nem volt kedvenc szereplőm, másrészt így Hook szabad utat kaphat Emma szívéhez (idegesítő szerelmi háromszög nélkül), harmadrészt pedig egyáltalán nem volt biztos, hogy véglegesen is kinyírták. Eddig legalábbis. Mert attól kezdve, hogy Snow és Charming gyerekének Neal lett a neve, nem hiszem, hogy visszahoznák az önfeláldozó hőst, akiről a nevét kapta, azért, hogy két Neal nevű ember is szaladgáljon vagy totyogjon a sorozatban. Bocsi, Swanfire fanok.

A cselekmény az egész epizódban nagyon izgalmas volt, imádtam, ahogy Emma és Hook megpróbáltak boldogulni a múltbeli Enchanted Forestben. Rengeteg humoros részt köszönhettünk nekik, főleg azt, amikor Emma kijelentette, hogy ő Leia hercegnő á la Star Wars, és Hook pedig Charles herceg. A másik kedvencem pedig az volt, amikor Hook féltékeny lett saját magára, mialatt Emma figyelemelterelésként megcsókolta a múltbeli énjét Hooknak. És akkor itt is vagyunk. Ugyanis végre valahára megtörtént az, amire a Captain Swan fanok régóta várnak… és ezzel most én is száz százalékig elégedett vagyok. Mert a végre valahára megtörtént csókjelenetben egyértelműen lehetett látni a kémiát Hook és Emma között. Nem beszélve a módról, mert, ahogy összejöttek, az is ezerszer jobb volt, mint a korábbi epizódban látott. Hiszen most már szó sincs egy pár napos ismertségről, másrészt pedig épp egy közös veszélyekkel teli kalandon voltak túl, ami szintén összehozhat embereket. A többi romantikus része ennek az epizódnak szintén nagyon jól sikerült, mert Snow és Charming egyáltalán nem vitték túlzásba, és kivételes módon a flashback részekben is remekeltek. Rumple és Belle esküvője igazán szép és megható lett, ha nem számítjuk Belle nem igazán mennyasszonynak való ruháját és azt a tényt, hogy Rumple megint szemrebbenés nélkül hazudott. Persze jó oka volt rá, hiszen a fia miatt ált bosszút, de ha ez kiderül…

Ami talán keserű ízt hagyott, az egyértelműen a Regina és Robin Hood kapcsolatának az alakulása. Együtt persze jól mutatnak, és nagyon örülök, hogy Regina végre megtalálta a boldogságot, de nagyon remélem, hogy Emmát nem fogja annyira hibáztatni, mint anno Snowt (és nem lesz belőle Evil Queen megint). Tudom, hogy kellett a függővég a sorozatnak, mert akkor feleennyi spekuláció sem lenne arról, hogy Robin vajon Reginát vagy Mariant, a halottnak hitt feleségét választja, de őszintén? Nincs kedvem végig nézni még egy szerelmi háromszöget és egy teljesen felesleges családi drámát… Különben is, a 4. évadbeli főellenségünk is megvan már. Akár a Disney-féle félreértett Elsát fogjuk  kapni, akár az eredeti mese Hókirálynőjét, az biztos, hogy Elsa bosszút fog állni a tartályban töltött több éves raboskodásért…

Az évad pontozása: 10/ 8

Ti amúgy mit szóltok a Frozenes fordulathoz? Én megmondom őszintén, meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy a készítők ilyen hamar előveszik a tavalyi év legsikeresebb animációs filmjét. Arra persze gondoltam, hogy valamikor lehet, hogy lesz, arra pedig még inkább, hogy lesz egy Hókirálynőnk, de akkor inkább a Narniát tippeltem volna, mint helyszínt. Nem beszélve arról, hogy a Frozen már annyira mainstream, hogy már a csapból is csak Jégvarázs folyik. De lehet, hogy ez a kulcs. Ugyanis a sorozat lehet, hogy megkapta a 4. évadot, de a nézettsége így is majdnem a felére csökkent a Pilot óta. Ami azt jelenti, hogy kockázatos egy új évadot forgatni, ha közben a sorozat a kasza szélére kerül, de egy sikeres témával a készítők nagyot tudnak dobbantani, ami ebben az esetben a Walt Disney Studio legsikeresebb animációs filmje, a Frozen. Hiszen rengetegen imádták a Frozent, és egyesek bármit megtennének, hogy a filmvásznon lássák egy új verzióban. Így a sorozat készítői rengeteg új nézőt nyerhetnek, főleg azokat a meseszeretőket, akik eddig barlangban éltek és még nem hallottak a Once Upon A Time sorozatról.