Sarah J. Maas: Éjkorona

Nem sok könyvsorozatom kezdett olyan erősen, mint az Üvegtrón, mégis volt bennem egy félsz a folytatást tekintve, miután több kedvenc regényemnél is tapasztaltam minőségcsökkenést a második részre. Hiszen egy sikeres könyv után sokszor szokott az író a jól bevált formulához visszatérni, további sikert remélve, de mégis unalmas kimenetellel. Szerencsére Miss Mass merészebben játszott, mint a többi iró, és győzött.

A történetről: Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?

Celaena karakterét már az Üvegtrónban is nagyon meg lehetett kedvelni, mert valljuk be – nem sokszor találkozunk olyan gyilkos hősnővel, aki szabadidejében inkább olvas, vásárol vagy csoki tortát eszik. A lány karakterének az alapjait már bőven lefektette az írónő, de a folytatásban még ennél is tovább ment. Az első részben bemutatott, hivatása ellenére is száz százalékig jószívű Celaenát sokkal több bosszúálló helyzetben láttam most, ami a regény cselekményének rengeteget kedvezett. Ráadásul úgy érzem, pont az ilyen szituációkból adódóan sikerült még hitelesebbé tenni Celaena karakterét – hiszen milyen orgyilkos az, aki néha nem kegyetlenkedik? Sajnos Celaena harci kedve egy újonnan jött nagy adag makacssággal párosult, ami számomra egyes helyzetekben kissé idegesítő volt. De végeredményben mégsem fatális.

Fanart: Celaena és Chaol

Chaol és Dorian szerepe is sokkal jobban kibontakozott ebben a részben. Míg Chaol először a szigorú testőrkapitány volt, szinte mindig pókerarcban, addig mostanra teljesen megnyílt az érzelmeinek és Celaenának. A korábban kiépített szerelmi háromszög rajongók által kedveltebbik pasija is ő ezeknek a vonásoknak köszönhető – na meg annak, hogy mi lányok mindig jobban szeretjük a titokzatos srácokat. Meglepetésemre viszont Mass megkímélt minket a szerelmi háromszög okozta szenvedéstől és nyavalygástól, ami a sorozat YA műfaját tekintve roppant gyors lefolyású megoldás volt. Dorian, aki az előző kötetben tipikus jófiúnak tűnt, kinyilvánítva érzéseit az első perctől fogva – most sokkal fontosabb szerepet kapott. Számomra ez egy kellemesen meglepő  húzás volt az írónőtől, mert Dorian így sokkal többé és érdekesebbé vált egy kikosarazott Disney-hercegnél, és most már bátran szurkolhatunk neki a saját cselekmény szálában. 

Bár a sztori kissé lassan indult be, de mégsem kellett várjak sokáig arra, hogy lebilincseljen. Mass sikeresen vegyítette Celaena küldetésének izgalmait a szereplők egyéni drámáival és a romantikus szállal. (Annyira imádtam Chaol és Celaena közös jelenteit. *_*) Ráadásul rengeteg szívszorító pillanatnak lehettünk tanúi, mely után most már bátran kijelenthetjük, hogy Mass tényleg nem fél írni, ami azzal bizonyítható, hogy képes volt nem egy fontosabb karaktert kinyírni eddig.  


A regény világát egyre jobban átlátjuk, kezdve a királyságokkal, a mágia eltűnésének miértjével és a politikai játszmákkal, amikbe Celaenáék egyre jobban belefolynak. 

Fanart

A legjobb pedig az, hogy az írónő tényleg tudja mit csinál a regény cselekményét illetően. Hiszen úgy tűnik, minden kötet különböző küldetéseit dolgozza fel Celaenának (először az orgyilkosok versenye, most a király bajnoki „feladatai”, harmadszor pedig... na majd az kiderül.)


Az Éjkorona befejezése természetesen függővég volt, mely további fordulatokat biztosan tartogat a folytatásra, így tűkön ülve várom, hogy az is megjelenjen.

Amit nagyon szerettem benne: A jól kidolgozott cselekményt és a szerelmi háromszög lezárását.

Ami kívánnivalót hagy maga után: Celaena csökönyös magatartása.

Kedvenc karakter:  Chaol, Celaena, Dorian

Borító: 5/5

Pontozás: 5/5