Pár hónappal ezelőtt volt szerencsém látni néhány Austen filmadaptációt, köztük a Jane Austen Könyvklubot is, utóbbi filmnek a hatására pedig hirtelen kedvet kaptam, hogy én magam is elolvassam végre valahára Jane Austennak mind a hat művét. Az új projekt keretein belül a könyvek mellett a filmek is terítékre kerülnek, mint például a rettegett a 2005-ös Büszkeség és balítélet filmváltozat, amit szintén most először látok (ahogy a BBC-féle verziót is), míg az értékelés végén pár filmes érdekességről is szó lesz.
Az első Projekt nem más, mint Austen leghíresebb műve, a Büszkeség és balítélet.
Jöjjön tehát a könyv, amit mindenki szeret, a szerelem, amit mindenki csodál és a pasi, akit mindenki magának akar. Valamint egy könyv és egy bizonyos angol úriember, amit, és akiről olvasva sokáig nem értettem, miért rajong minden nőnemű olvasó oda-vissza érte, miután több évvel ezelőtt életemben először olvastam az írónőtől… és egészen mostanáig utoljára is.
Meglepő? Lehet, de tizenhárom évesen az első ötven oldalt konkrétan untam, mert az a sok színes karakter csak egy név volt, amire öt percen belül már nem emlékeztem, így kellett vagy száz oldal ahhoz, hogy átlássam a szereplőket és a kapcsolatokat. Mr. Darcy karaktere körüli rajongást pedig végképp nem értettem, hiszen az akkori énem tökéletesen egyetértett azzal a kosárral, amit Lizzytől kapott, valószínűleg jogosan.
Évek múlva, a már említett Austen-adaptációknak köszönhetően újra kedvet kaptam egy kis angol romantikához. Bár az első benyomás nem sikerült túl jól, de reménykedtem, hogy érettebb fejjel most már a kívánt hatást éri el nálam is. Végül így is történt, sőt, ennél még több is! Új kedvencet avattam…
