Van pár olyan tévésorozat, amiről itthon nem igazán hallunk. Legjobb esetben azért, mert Amerikában teljes bukta a kritikusok szerint, és így el sem jut a híre tengerentúlra, míg legrosszabb esetben azért, mert a hazai közönség egyszerűen nem vevő rá és a hazai csatornák meg sem próbálják venni (vagy ha igen, akkor is olyan későn játsszák, hogy semmi nézettsége sem lesz). Szerencsére én már egy ideje nem hazai berkekben keresem a sorozatnézés adta lehetőségeket (khm...online filmek netflix hiányában), aminek köszönhetően annyi jó sorozatot tudtam felfedezni, hogy sajnálni tudnám, ha nem így lenne. Ezek közül most összeszedem a kedvenceimet, amelyeket csak ajánlani tudok a műfaj kedvelőinek, ha eddig nem hallottak róla.
Nem sok könyvsorozatom kezdett olyan erősen, mint az Üvegtrón, mégis volt bennem egy félsz a folytatást tekintve, miután több kedvenc regényemnél is tapasztaltam minőségcsökkenést a második részre. Hiszen egy sikeres könyv után sokszor szokott az író a jól bevált formulához visszatérni, további sikert remélve, de mégis unalmas kimenetellel. Szerencsére Miss Mass merészebben játszott, mint a többi iró, és győzött.
A történetről: Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?
Celaena karakterét már az Üvegtrónban is nagyon meg lehetett kedvelni, mert valljuk be – nem sokszor találkozunk olyan gyilkos hősnővel, aki szabadidejében inkább olvas, vásárol vagy csoki tortát eszik. A lány karakterének az alapjait már bőven lefektette az írónő, de a folytatásban még ennél is tovább ment. Az első részben bemutatott, hivatása ellenére is száz százalékig jószívű Celaenát sokkal több bosszúálló helyzetben láttam most, ami a regény cselekményének rengeteget kedvezett. Ráadásul úgy érzem, pont az ilyen szituációkból adódóan sikerült még hitelesebbé tenni Celaena karakterét – hiszen milyen orgyilkos az, aki néha nem kegyetlenkedik? Sajnos Celaena harci kedve egy újonnan jött nagy adag makacssággal párosult, ami számomra egyes helyzetekben kissé idegesítő volt. De végeredményben mégsem fatális.
Fanart: Celaena és Chaol
Chaol és Dorian szerepe is sokkal jobban kibontakozott ebben a részben. Míg Chaol először a szigorú testőrkapitány volt, szinte mindig pókerarcban, addig mostanra teljesen megnyílt az érzelmeinek és Celaenának. A korábban kiépített szerelmi háromszög rajongók által kedveltebbik pasija is ő ezeknek a vonásoknak köszönhető – na meg annak, hogy mi lányok mindig jobban szeretjük a titokzatos srácokat. Meglepetésemre viszont Mass megkímélt minket a szerelmi háromszög okozta szenvedéstől és nyavalygástól, ami a sorozat YA műfaját tekintve roppant gyors lefolyású megoldás volt. Dorian, aki az előző kötetben tipikus jófiúnak tűnt, kinyilvánítva érzéseit az első perctől fogva – most sokkal fontosabb szerepet kapott. Számomra ez egy kellemesen meglepő húzás volt az írónőtől, mert Dorian így sokkal többé és érdekesebbé vált egy kikosarazott Disney-hercegnél, és most már bátran szurkolhatunk neki a saját cselekmény szálában. Bár a sztori kissé lassan indult be, de mégsem kellett várjak sokáig arra, hogy lebilincseljen. Mass sikeresen vegyítette Celaena küldetésének izgalmait a szereplők egyéni drámáival és a romantikus szállal. (Annyira imádtam Chaol és Celaena közös jelenteit. *_*) Ráadásul rengeteg szívszorító pillanatnak lehettünk tanúi, mely után most már bátran kijelenthetjük, hogy Mass tényleg nem fél írni, ami azzal bizonyítható, hogy képes volt nem egy fontosabb karaktert kinyírni eddig.
A regény világát egyre jobban átlátjuk, kezdve a királyságokkal, a mágia eltűnésének miértjével és a politikai játszmákkal, amikbe Celaenáék egyre jobban belefolynak.
Fanart
A legjobb pedig az, hogy az írónő tényleg tudja mit csinál a regény cselekményét illetően. Hiszen úgy tűnik, minden kötet különböző küldetéseit dolgozza fel Celaenának (először az orgyilkosok versenye, most a király bajnoki „feladatai”, harmadszor pedig... na majd az kiderül.)
Az Éjkorona befejezése természetesen függővég volt, mely további fordulatokat biztosan tartogat a folytatásra, így tűkön ülve várom, hogy az is megjelenjen.
Amit nagyon szerettem benne: A jól kidolgozott cselekményt és a szerelmi háromszög lezárását.
Ami kívánnivalót hagy maga után: Celaena csökönyös magatartása.
Bár a Csillagainkban a hiba tette híressé, sztori szempontjából engem ez a könyve már első látásra jobban megfogott, ellentétben az évszázad szerelmi történetével. Még akkor is, ha a jövendőbeli film volt az, ami felhívta a figyelmem a könyvre. A történetet végül imádtam, így nagyon vártam a filmet, és mindazt az érzést, amit a történet átad, de most már a filmvásznon. Úgy vélem, ez sikerült is.
A történetről: Ki nem volt még szerelmes a szomszéd lányba? Quentin (Nat Wolff) óvodás kora óta odavan a környékükön lakó csajért, és természetesnek veszi, hogy ő tudomást sem vesz róla. Ezért lepődik meg igazán, amikor Margo (Cara Delevingne) egy éjjel bemászik a szobájába - méghozzá teljes nindzsa felszerelésben. Q és M együtt vág neki az éjszakának, hogy bosszút álljanak mindazokon, akik bántották őket. Nyomukban kompromittáló fényképek, vazelinnel bekent kilincsek és leborotvált szemöldökök maradnak. Valamint mindenütt egy nagy, falra festett M betű. Ezzel az éjszakával kezdődik egy gimis srác életének legnagyobb kalandja. Sok izgalom, félelem, váratlan tapasztalat és nagy öröm fér bele a történetbe: az átlagos fiú próbál megszokni, megszeretni majd megmenteni egy nagyon különleges lányt.
Érdekes módon a Papírvárosok nem aratott akkora osztatlan sikert, mint elődje John Greentől. Pedig nem rosszabb és nem kevésbé realisztikus történetről van szó, mégis többeket vonzott egy huszonegyedik századi tragikus love story, mint egy önmagunk megismeréséről szóló életszagú történet. Persze nem akarok teóriákba temetkezni, de van egy olyan érzésem, hogy sokan emiatt intettek be a mozi pénztáraknak.
Komolyan, a 21. században képesek egyesek a főszereplők kinézetén nyavalyogni? Szánalmas.
Én mégis, amire számítottam, mind megkaptam a filmtől. Casting szempontjából Cara Delevigne szerintem tökéletes Margo volt. Sikerült hoznia az okos, kalandvágyó, karizmatikus és titokzatos lányt, akibe Quentin, a főhős beleszeretett. Míg Nat Wolff szintén nagyon jól alakította a teljesen átlagos tiniéletet élő Q-t, akivel rengetegen tudunk azonosulni. A mellékszereplőket játszó színészek is jó választásnak bizonyultak, főleg azért, mert végre valahára majdnem gimnazista korú fiatalok játszottak gimnazistákat. Nem harminc fele közeledők.
Mint a könyv nagy rajongója, úgy láttam, adaptációként is megállta a helyét a film, mert a cselekmény nagy része szépen követte a regény történetét. Pár változatás persze történt, ami a szigorú könyvmolyokat feldühíthet, mint például Angela, Radar barátnője is részt vett a Margo utáni keresésben, vagy a sztori befejezése volt kronológiailag más.
Amit a legjobban szerettem viszont a filmben, az, hogy a film képes volt ugyanazokat az érzelmeket kiváltania belőlem, mint a regény. Quentin útkeresése és karakter fejlődése elgondolkodtatott, a road trip-en történt események megnevettettek, Radar szüleinek a furcsa szokása megmosolyogtatott és a karakterek nosztalgiázása a gimi végéről megint eszembe jutatta azt, hogy én is ugyanezen mentem keresztül alig pár hónappal korábban. A kocsikázós részek hangulata ráadásul megint emlékeztetett arra a vágyamra, hogy egyszer én magam vegyem a sátorfámat és kerekedjek fel, hogy világot lássak. Ennek az atmoszféra lefestése főleg magát az írót illeti, aki olyan leírásokkal ruházta fel a sztorit, ami még a filmvásznon is vissza tudott köszönni.
Összességében egy élmény volt a film, nem is említve azt, hogy kimondottan örülök annak, Hollywood most az egyszer lemondott a film elhálivúdiasításáról (bocsánat, ha nem létezik ilyen szó). Nem hozták be az amerikai gimikben lejátszódó sablon jeleneteket, mint például mások égetése vagy a főszereplők nyavalygása, hogy miért nem menők. Ezért pedig csak hálásak lehetünk, még akkor is, ha a Duffnál és sok más tinifilmnél ezt nem úsztuk meg.
1. A Once Upon a Time sorozat készítői bejelentették a következő évadban megjelenő meseszereplőt, aki nem lesz más, mint Merida, a Brave-ből. Merida mellett Arthur király legendájának a szereplői is megérkeznek Storybrooke-ban, ahol a legújabb főgonosz nem lesz más, mint Dark Swan, vagyis Emma.
2. Pár hete megrendezték az idei Comic-Cont, ami neve ellenére már a filmstúdiók legújabb bejelentéseinek székhelye, így került ki a Kiválasztott 2. részének az újabb előzetese.
3. Új trailer érkezett a Tűzpróbához. Egyre kevesebb hasonlóságot látok a könyvvel, de azért reménykedjünk, hátha jó lesz.
4. A Sherlock karácsonyi különkiadásához megérkezett az első betekintés egy pár perces klipben. Mikor lesz már december?
5. Emma Donoghue A szoba regénye alapján új könyvadaptáció jön hamarosan, aminek itt is az előzetese. Történet alapján elég sötét filmnek tűnik.
6. Múlt hónapban elfeledkeztem erről a filmről a megjelent előzetes ellenére, abból az okból kifolyólag, hogy a könyvet még nem olvastam, és nem is nagyon terveztem műfaja miatt. Viszont annyi jó véleményt hallottam róla, hogy nem mehetek el mellette és látva az előzetesét A marsinak, most már a könyv is várólistára került.
7. A CW csatorna berendelte a következő évre Louisa May Alcott Kisasszonyok regényének az adaptációját (egyelőre csak pilottal), mely modernizálva a disztópikus Philadelphia utcáin játszódna.
Könyves berkekben
8. A Ciceró könyvkiadó újra kiadja, most már új borítóval A neveletlen hercegnő naplója sorozatot - gondolom az idén megjelent folytatás örömére.
9. Több évtized után itt a folytatás, Menj, állíts őrt! (Go Set a Watchman) címmel, a híres klasszikusnak, a Ne bántsátok a feketerigót! regénynek. Ennek hatására most már nekem is illene elolvasnom az első részt...
10. Utolsó pontként pedig, mivel éppen tegnap volt, és az egész internetet konkrétan ellepte a Harry Potter fandom, ezért Boldog Születésnapot Mrs. Rowling (50), valamint Harry (35)!
