2016. január 30.

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: Január

Úgy esett, hogy decemberben eléggé összesűrűsödtek a dolgaim, ami miatt kénytelen voltam kihagyni ezt a posztot. Nem mintha rengeteg minden történt volna, és ahogy tapasztalom, januárban sem záporoztak a könyves és adaptációs hírek (szerintem ilyenkor az egyetemistákon kívül mindenki téli álmot alszik), így célszerűnek vettem, hogy egybe vonjam a két utolsó hónapot. 

Könyves berkekben

1. Elkezdték a könyvkiadók a licitálást a nyolcadik Harry Potter történetének kiadási jogára... vagyis a színdarabra. Ami a Potterheadeknek csak jó hír, hiszen így első kézből ismerheti meg a sztorit az a rajongó is, aki nem jutott el a színdarabra (gyanítom, ebből sok van... irónia), szokatlan lesz viszont, hogy műfaja miatt drámaként olvashatjuk valószínűleg. Akárhogy is lesz, én mindenképp kíváncsi leszek rá! 


2. Hatalmas port kavart a Harry Potter and the Cursed Child casting bejelentése múlt hónapban. Ugyanis a trió felnőtt alakítói (Jamie Parker, Paul Thornley, Noma Dumezweni) a színdarabban minimálisan sem emlékeztetnek a filmes trió tagjaira, utóbbi különösen Hermionéra igaz. A rajongók többsége kiakadt, amin nem is csodálkozom. Én sem a támogatókat pártolom, aminek két oka van. Semmi bajom azzal, ha más etnikumú játszik el egy szerepet, de a következesség eddig a Harry Potter filmek és Rowling erőssége is volt. Miért most? (Hiszen mindenki fejében egy fehér bőrű Hermione van...) Másrészt, ott a kettős mérce. Az erkölcsös emberek kiakadhatnak azon, ha egy színesbőrű karakterrel 'white washing' történik, és egy fehér alakítja, de ha ez fordítva történik, akkor már nincs joga háborogni a fanoknak?

3. Bár a Harry Potter színházi folytatásában már nem, de Emma Watson még mindig Hermionét játszik, ugyanis megnyitotta feminista könyvklubját, az Our Shared Shelfet a Goodreads-en. Véletlen lenne? Szívesen csatlakoznék, mert érdekel a téma, de annyi dolgom volt januárban, hogy olvasni alig maradt időm egy könyvre, nem hogy többre. De majd belenézek a fórumbeszélgetésbe...

Filmes berkekben

4. Újabb mese került feldolgozásra, ezúttal Tarzannal a főszerepben. Előzetes alapján jónak tűnik, de a nemrég látott újragondolt meseadaptációk hullámzó teljesítménye után nem merek reménykedni, inkább megvárom az első véleményeket. 


5. Új trailer jelent meg a Divergent harmadik filmjéhez, a Hűségeshez. 


6. Megérkezett az első előzetes a Legendás állatok és megfigyelésükhöz. Ugye más is érezte azt a Lumos Maximánál? *_*


7. Nemrég volt a premierje a Shadowhunters sorozatnak, ami egy újabb próbálkozás Cassandra Clare Végzet Ereklyéi sorozatának sikeres megfilmesítésére. Megnézve a pilotot, szerintem ez a törekvés enyhén szólva megbukott. Tudom, nem sok jót gondoltam róla már a megnézése előtt sem, ezért elmondom, jobbat kaptam, mint vártam. Ami viszont nem azt jelenti, hogy nem volt rossz így sem. A rengeteg gagyi #dialógus, Chernobil, a borzalmas színészi játék, a logikátlan változtatások és Clary idegesítő személye egyáltalán nem győzött meg, hogy folytassam, vagy egyáltalán külön kritikát szenteljek neki. 10/4 a végeredmény, és még jószívű voltam... 


8.  Az Outlander sorozat 2. évadának előzetes szintén itt van és nagyon várós. 




9. A Balszerencse áradása könyvsorozat legújabb filmre adaptálása megkezdődött, egyetemben a castinggel. A legújabb hírek alapján a creepy Olaf gróf szerepére nem mást szerződtettek, mint Neil Patrick Harrist, míg a képen látható gyerekek lesznek Violet és Klaus. 


10. Itt a vége a YA disztópiás könyvek mozivászonra adaptálásnak? A műfaj utolsó darabja, Az ötödik hullám januári debütálása hatalmas bukás volt a mozipénztáraknál, ami viszont még rosszabb (szerintem, nem Hollywood szerint), hogy a kritikusok is jól lehúzták. Bár az Imdb-s 5, 6 tényleg nem szívderítő, de én már jóval korábban elköszöntem a zsánertől, szóval nem igazán hat meg a dolog. Úgy érzem, nem igazán hozz újat a műfaj, és szerintem mindenki ismeri azt a mondást, hogy a jóból is megárt a sok...





A hónap margójára: Ahogy látom, sikerült egy igazán Harry Potteres posztot összehoznom, sorry minden nem rajongónak!   Viszont nem hunyhatok szemet egy bizonyos szomorú esemény fölött, amikor is két héttel korábban kénytelenek voltunk búcsút mondani Piton Professzortól, örökre. RIP, Alan Rickman! 


2016. január 25.

Marie Lu: The Young Elites

Mégis ki az, aki nincs oda az antihősökért?

Persze az nyilvánvaló, hogy a legtöbben, köztük én is, a moralitás jegyében a pozitív hősnek drukkol a cselekményében. De manapság már azt vettem észre magamon, hogyha a főgonosz jól ki van dolgozva, érthető céllal egy több dimenziós karakterben, akkor képes vagyok megkedvelni őt is. Ritka esetekben pedig egyenesen a kedvenc szereplőmmé növi ki magát.

Amikor megtudtam, hogy létezik valahol egy olyan YA könyv, amiben a főhős igazából egy antihős, akinek jelleme nem puszta szeretet, szerénység és önfeláldozás, kapva kaptam az alkalmon, hogy beszerezzem és elolvassam. Nem mellesleg az is motiváló tényező volt, hogy Marie Lut sokan szeretik itthon Legenda trilógiája miatt. Valamint a fülszöveg izgalmasan hangzott. Plusz, kedvenc műfajomról van szó. Összességében elég sok minden motivált.


2016. január 21.

Népszerűtlen vélemény

Pár hete hívott ki Vicky erre a book tagre, aminek rögtön megörültem. Mintha pont nekem találták volna ki, ugyanis...

Be kell valljam, én szeretek negatív értékeléseket írni. Egyszerűen szórakoztató számomra. Mielőtt viszont megijednétek, hogy milyen fura dolgokért vagyok oda, elmondom, ugyanígy szeretek olyan könyvekről is írni, amiket a végletekig imádtam. A lényeg az, hogy erőteljes érzelmeket váltson ki belőlem a történet, nem az okés, de átlagos sztori, felejtsük el holnapra típusúakat. 
Vigyázat, a következő poszt ártalmas lehet az alábbi könyvek 
rajongói lelki nyugalmára! 

2016. január 16.

A Jessica Jones sorozat

Hollywood évről évre „enyhén” túladagolja a képregény adaptációkat a nagy vásznon, de amikor olyan produkcióról van szó, mint a Jessica Jones, akkor egy szavam sem lehet.

A történetről: Egy korábbi szuperhős úgy dönt, hogy újrakezdi az életét magánnyomozóként. Ám rá kell jönnie, ez nem fog a legegyszerűbben menni, ha a múltja nem hagyja.

2016. január 12.

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Itt az ideje egy kis statisztikának.

Régebben még egyszerű volt kiszámítanom, hogy melyek a regények azok, amiktől nem várhatok sok jót. Ha vegyes fogadtatása volt egy könyvnek, akkor 50% esély volt arra, hogy nem fogom szeretni. De talán még több is. Ha viszont kiváló kritikákat kapott a regény, a Molyon egy minimum 90%-os kedvelés aránnyal, akkor a valószínűsége annak, hogy nem fogom szeretni a történetet,  igen csekély volt. Ez azért is volt jó, mert így nem nyúltam mellé vásárlásnál, és nem pazaroltam pénzt olyanra, ami szívem szerint a kukában végezné. Mára ez a rendszer megváltozott. Vagyis inkább felbomlott. Nem tudom pontosan mi az oka, de talán az, hogy, magasabbak lettek az elvárásaim. Vagy szimplán érettebben gondolkodom. Bár a húsz évemmel ez nem tekinthető érvényes oknak. 

2016. január 8.

And Then There Were None minisorozat - egy Tíz kicsi néger adaptáció

Szerintem megegyezhetünk abban, hogy Agatha Christie Tíz kicsi négerje abszolút közösség kedvenc a krimik közt. Mindenki, akitől hallottam, hogy olvasta, imádta. És nincs is ezen mit csodálkozni. Még akkor is, ha a Tíz kicsi néger azon kevés Christie könyvek egyike, amiben nincs egy Poirot - aki szereti megdolgoztatni a szürke kis agysejteket, vagy egy Miss Marple - egy hóbortos kisvárosi öreg néni -aki megunva a szomszédok kipletykálását, inkább magándetektívnek áll szabadidejében. A sztori ugyan egyszerű, de egy tízfős csapat fokozatos legyilkolása egy olyan szigeten, ahonnan nincs menekvés, annál izgalmasabb és rémisztőbb. Még belegondolva is. Míg a végső megoldás kivételesen kikövetkeztethető (spoiler – a bíró, aki utoljára istent játszik és elítél embereket a saját módszerével), bár nekem mint mindig, nem a gyilkos volt az utolsó tippem.

A regényt én már jó pár éve elolvastam – valamikor, a könyvmolyságom hajnalán - de az adaptáció híre felvillanyozott, főleg, amikor kiderült, kik azok a színészek, akik önként vállalkoztak arra, hogy sorra legyilkolják őket. Plusz, a BBC gyártmányaként nem könnyű csalódni, gondoljunk csak a Sherlockra, Jane Eyre-re vagy a Büszkeség és balítéletre.


Ami miatt először tartottam az adaptációtól, hogy megváltoztatják a végét a sztorinak. Láttunk már ilyet ennél a Christie történetnél. Szerencsére nem történt ilyesmi, de tény, hogy a végén én már azt sem bántam volna... aminek persze semmi köze Aidan Turner karakteréhez. *határozottan próbálja tagadni* Az a kevés változtatás, ami nekünk magyaroknak szokatlan, mint például a tíz kicsi katona, szerintem rendben volt, hiszen eleve többféle változat létezik négerrel, indiánnal vagy katonával.


Minisorozatként teljesen megállta helyét a történet. Sikerült egységesen elosztani az izgalmakat mind a három epizódra, meghagyva persze a végére a legdrámaibb és legintenzívebb jeleneteket. Nem volt nagyon gyors, de sikerült teljesen könyvhű atmoszférát teremteni, eredeti angol tájakkal és hangulatteremtő operatőri munkával. A véres krimiszál mellett pedig volt egy meglepetés románc, persze nőként nem panaszkodok rá. :D

A castinget nagyon jól eltalálták, minden színész, akit szerettünk máshol, mint Mr. Rochester, Tywin Lannister vagy Ross Poldark, itt is kiváló alakítást nyújtott. Bár a könyvből nem emlékszem már részletekre, de szerintem sikerült még érdekesebb jellemvonásokkal felruházni a szereplőket, vagy legalábbis kiemelni azt, hogy mennyire különbözik ez a tíz idegen, akiket egy bizonyos levél „véletlenül” összehozott. 

Összefoglalva a történetet, a BBC-nek sikerült egy minőségi sorozatot összehoznia - mondjuk egy Agatha Christie alapanyaggal, szerintem ezt el is várhatjuk. Mindenesetre, megint megjött a kedvem ahhoz, hogy újra kézbe vegyem kedvenc krimimet. 

Pontozás: 10/9 

2016. január 6.

Utolsó havi favoritok

Mindig nehéz belevágnom egy új rovatba, de mivel egy ideje érlelődött a gondolat, hogy összesítem a dolgokat, amiért az elmúlt hónapban fangirlködtem (legyen az könyv, film, zene, ajándékok és egyéb beszerzések), ezért elhatároztam magam az új esztendő köszöntésére hivatalosan is. Et voilá! Itt is az új rovat, avagy ez történt tavaly decemberben. (Apropó. Másnak is fura, hogy már 2016-ot írunk?) 

R Mivel a szünet előtt nagyon összesűrűsödtek a dolgaim az új munkám és az egyetemi projektek miatt, ezért egy könyvre volt időm egész hónapban. Pozitívum, legalább az az egy jó volt. Alig várom, hogy írjak is róla, ami nem más, mint a The Young Elites. 

R  Karácsonyi szünet. Természetesen. Bár ez nem tárgyi dolog, de tény, hogy rengeteg ajándékkal járt. Meg édességgel. Meg pihenéssel. Oh, nem, kicsit sem sajnálom, hogy vége van... 

R  Íme, az ajándékaim. A hasznos, de imádom meglepetések mellett két nagyon várt, kívánságlistás könyvem is a fa alatt volt (utólag, mert azután tudtam csak megkapni, hogy Budapestre mentem), valamint az Anna Karenina. Fangirlködésem tárgya ezenkívül Hedvig, akit a húgomtól kaptam (bár a kalitkájából nem vehetem ki, vajon ezért nem jött meg a Roxfortos levelem?). Valamint kiemelném még az Imagine Dragons-os pólót, amit a barátnőmtől kaptam. Nem, nem jutottam el és nem is fogok tudni eljutni a koncertjükre idén, szóval ez amolyan vigasz ajándék is. :D 



R  Karácsony utolsó napjaiban kijött a BBC-től a Tíz kicsi néger adaptációja. Már a könyv is levett a lábamról, de mint kiderült, a színészgárda miatt, meg több, egyéb ok miatt is érdemes nézni a minisorozatot. Amit hamarosan jobban kifejtek...

R  Azt vettem észre, hiába öregszem, az animációs filmeket továbbra is ugyanannyira imádom. (Természetesen az intelligens egyedekről beszélek, mint az Agymanók és társai.) A Zootopia az első előzetesével megnyert, de amivel véglegesen megvett, az a jelenet a lajhárokkal az adóhivatalban. Egyszerűen zseniális.


R Mivel jelenleg nincs MTV-énk (mondjuk tévénk sincs a diáklakásban, de nélküle is megvagyunk), ezért a legfrissebb dalok néha kimaradnak. Így csak most fedeztem fel Avicii egyik számát a legújabb albumáról, ami rögtön kedvenc lett. For A Better Day. A videó klip (linkelni sajnos nem tudtam) pedig a mai disztópiás sztorikra emlékeztet. Hátborzongató. 



* UI: A hóvégi hírösszefoglaló nem véletlenül maradt el, az év végi poszt tömörülés miatt összefogom vonni a januárival. 









  

2016. január 1.

Az Év Legjeinek Díjazása: 2015

Boldog Új Évet Kívánok minden olvasónak és idetévedőnek!

Egy újabb év befejezése és egy másik kezdete. Így itt az idő, hogy számot vessek, mi minden történt itt a blogon. Sajnos, most már zsinórban ez a harmadik év, hogy elégedetlen vagyok az olvasásaim számával, még akkor is, ha ennek megvolt az oka a magánéletemben. A Legek díjazását kisebb változtatásokkal persze megint megtartom, egy kis statisztikával egyetemben.


Minden, ami 2015-ben a blogon történt
  • 74 bejegyzés
  • 1 új rovat (Popcorn Posztok)
  • 1 nyereményjáték
  • 1 design váltás
  • Csatlakoztam a Kis Könyves Bloggerekhez

Az Év Legjei 2015-ben

Az Év Könyve:  Tavalyi évemre nézve nagyon igaz a közmondás, hogy nem a mennyiség számít, hanem a minőség. Ennek köszönhető az, hogy hiába olvastam keveset, de abban volt több könyv is, ami kiemelkedően jó volt a műfajban. Mégis van egy olyan érzésem, hogy a legújabb kedvenceim közül a Leányrablás Budapesten áll hozzám a legközelebb, ami így automatikusan kiérdemli a legrangosabb blogos díjamat.

Az Év Legjobb Romantikus Könyve: Nagyra értékelem azokat a szerelmi történeteket, amelyek nemcsak a romantikázásra mennek rá, hanem a realitásra, vagyis mennyire életszagú a történet. Eleanor & Park-nak ez sikerült is többszörösen. 

Az Év Legjobb Fantasy Könyve: Tolkien, minden idők legelismertebb fantasy írója 2015-ben is megcsinálta, mert A hobbittal szintén sikerült elvarázsolnia.

Az Év Legjobb YA Könyve: Számos magas színvonalú YA regényhez volt szerencsém az idén, ezért a szoros mezőny miatt, két választottam van a díjra. A Sword of Summer és a Méregtan.

Az Év Meglepetése: Amennyire elegem lett a Párválasztó trilógiából a végére, annyira tetszett a folytatás a Koronahercegnő személyében.

Az Év Legrosszabb Könyve: Egy olyan könyv érdemli ki ezt a díjat, amiről még nem írtam, ezért nem spoilerezném el a miértjét annak, amiért a Szívzűrterápia strébereknek kapja meg a címet. De jó okom van rá, még akkor is, ha sok rajongója a könyvnek nem ezt gondolná.

Az Év Csalódása: A Csábítások és csemegék szintén versenyzett az Év Legrosszabb Könyve kategóriában, és az egyetlen ok, amiért nem azt kapta, hanem ezt, az hogy ennél a könyvnél még inkább arra számítottam, hogy imádni fogom, fülszöveg és értékelések alapján...

Az Év Újraolvasása: Hosszú idő után időt szakítottam egy Harry Potter sorozat maratonra, ami rávilágított arra, hogy még még mindig érdemes újraolvasni a szeptológiát, akármennyi új könyv is vár elolvasásra. 

Az Év Legjobb Könyvadaptációja: Idén elég vegyes volt a felhozatal a könyvadaptációkban, mert amíg volt pár, ami eleve halálra volt ítélve, addig voltak olyanok, amelyek egyszerűen csalódást okoztak, annyira átlagosak voltak. Ellenben a BBC Tíz kicsi néger (And Then There Were None) adaptáció hihetetlenül jó volt, ezért méltó módon kapja ezt a címet, a miértjéről kritika hamarosan...

Az Év Legrosszabb Könyvadaptációja: Két olyan adaptáció is volt 2015-ben, amit az elolvasástól kezdve vártam, majd fokozatosan lankadt a lelkesedésem, ahogy megláttam az előzeteseket. Bár az a kérdés még megválaszolatlan, hogy melyik volt a rosszabb, a Az útvesztőTűzpróba vagy A Lázadó adaptációja. Az viszont tény, hogy mindkét film alig követi a könyv cselekményt, tele vannak logikátlanságokkal, rossz vizuális effektekkel és értelmetlen változtatásokkal.  Nem is érdemes több szót pazarolni rájuk, nemhogy egy mozijegyet. Utóbbi szerencsére nem történt meg. 

Az Év Legjobb Meseadaptációja: Disney legújabb Hamupipőke feldolgozása nem vett váratlan fordulatokat, de mégis megőrizte báját, aminek köszönhetően egy színvonalas élőszereplős mesét láthattunk. 

Az Év Legrosszabb Meseadaptációja: Nagyon várt film volt a Pán, de a borzasztó kritikák elrettentettek a moziban megtekintésétől. Szerencsére. Ennél rosszabban kivitelezett meseadaptációt rég láttam, ami ennyire eltért volna az eredeti sztoritól (miközben javában hirdeti, hogy eredet történet), ráadásul a szörnyű CGI, a gagyi dialógusok és rossz színészi játék mind rátettek a filmélményre. 

Az Év Újonc Sorozata: Nem sok új sorozatot próbáltam be idén, de a Marvel Netflixen futó sorozatai köztük voltak. Amik közül (a nagyon szoros mezőnyben) a Jessica Jones tarolt. Kritika hamarosan. 

Az Év Legjobb Sorozat Szezonja: Több folytatást is láthattunk, de a régi kedvencek, mint a GOT, OUAT, kisebb-nagyobb csalódásokat okoztak. A How To Get Away With Murder ellenben nem, így nem csoda, hogy hétről hétre a legvárósabb sorozat volt.