Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek

Itt az ideje egy kis statisztikának.

Régebben még egyszerű volt kiszámítanom, hogy melyek a regények azok, amiktől nem várhatok sok jót. Ha vegyes fogadtatása volt egy könyvnek, akkor 50% esély volt arra, hogy nem fogom szeretni. De talán még több is. Ha viszont kiváló kritikákat kapott a regény, a Molyon egy minimum 90%-os kedvelés aránnyal, akkor a valószínűsége annak, hogy nem fogom szeretni a történetet,  igen csekély volt. Ez azért is volt jó, mert így nem nyúltam mellé vásárlásnál, és nem pazaroltam pénzt olyanra, ami szívem szerint a kukában végezné. Mára ez a rendszer megváltozott. Vagyis inkább felbomlott. Nem tudom pontosan mi az oka, de talán az, hogy, magasabbak lettek az elvárásaim. Vagy szimplán érettebben gondolkodom. Bár a húsz évemmel ez nem tekinthető érvényes oknak. 

Mindenesetre, míg Avery, könyvünk hősnője azt kísérletezte ki, hogy az összetört szíve csak akkor gyógyul be, ha ő maga túljut a gyász hét fázisán, addig én azt, hogy milyen keményen dobhatom a falnak a Kindlimet anélkül, hogy komolyan megsérüljön. Az átka az ekönyv olvasóknak.

A történetről: Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ¬bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…

Ez tipikus „cuki könyvnek" íródott. Kedves, bájos, de kissé bénácska hősnő, aki fokozatosan ismeri meg a keménynek mutatkozó csajozógép igazi jellemét (ami láttán minden reménytelen romantikus lány elolvad). Plusz egy sor szerencsétlen véletlen, ami megakadályozza, hogy a két fél időben észrevegye, hogy a másik is ugyanúgy érez. Szóval ez a tipikus cuki sztorinak készülő valami, amit Marni Batesnél még értékeltem, itt majdnem sikítófrászt eredményezett nálam. 

De lássuk, mi az a hét pont, ami eljuttatott engem ebbe az állapotba.

1. Erőltetett poénok. Egyszer sem mosolyodtam el, pedig ez a könyv humoros és szellemes sokak szerint. Elvileg Grayson beszólásai is. Igaz, azokon kínomban nevettem.
2. Avery, mint értelmes főhősnő megbukott. Pedig elméletben intelligens és kitűnő tanuló. Én viszont csak egy naiv és ostoba libát láttam, akinek az összes „nem látja a fától az erdőt” megmozdulása egyszerűen irritált és kiborított.
3. Grayson, mint álompasi? Lehet, hogy csak nekem nem minden a kinézet? Úgy viselkedett végig, mint egy pincsikutya. Valamint, bár nem tudom jobban megmagyarázni, de egyszerűen kínos volt a fejében lenni és a gondolatait olvasni... Komolyan, alig vártam már, hogy Avery fejezete következzen. 
   
4. Grayson és Aiden, a testvéri kapcsolat "mintapéldája". Én, akinek testvére van, ezen hivatalosan is kiakadtam. Rendben, hogy Aiden bunkón viselkedett Averyvel, de ez komolyan a két testvér közé kéne álljon? Betört orr és más következményekkel? Graysonnak azelőtt semmi olyan kapcsolata nem volt Averyvel, hogy ez a viselkedés normális legyen.
5. Semmiből jött szerelem. Adott két ember, akik ismerik egymást évek óta, de csak távolról, hiszen attól még, hogy találkoznak naponta, a nap nagy részében más körökben mozogtak. Aztán az egyik félt megbántják, és jön máris a vonzalom, a randevúk, meg a l’amour. 
   
6. Mióta jópofa olyat mondanivalót közvetíteni egy YA könyvön keresztül, hogy vicces, ha valakit a testalkata miatt sértegetnek? Másrészt, bár Libbyt megkedveltem, de egyszerűen nem karakterhez illő viselkedés volt, hogy visszament még Owenhez, miután a srác többször beszólt neki.
7. Unalmas és felejthető cselekmény. Az egyetlen ok, amiért sikerült a fenti pontokat összeszednem, mert korábban már készítettem jegyzetet magamnak...

Bár az értékelésemből valószínűleg nem jön át, de én úgy indultam neki ennek a regénynek, hogy szeretni fogom. Marni Bates könyvein is roppant jót szórakoztam, és jó pár éve még a Szent Johanna gimi is hatalmas kedvenc volt, szóval ez miért kivétel? Na jó, lehet ezt még Sheldon sem tudja. 

Amit nagyon szerettem benne: ?

Ami kívánnivalót hagy maga után: Minden a fent leírtak közül.

Kedvenc karakter: Libby  - nemrég láttam, hogy ő is megkapta a saját történetét az írónőtől. Ezek után merjek neki egy esélyt adni???

Borító: 5/4


Pontozás: 5/2

* Képek a The Big Bang Theory sorozatból. Nem nézem, de a könyv tematikájához szerintem passzol. :)