Valami sanda megérzés alapján úgy éreztem, nekem tetszeni fog ez a regény. Ennek két oka volt.
1) nagyon szeretem a középkorban játszódó regényeket
2) az Üvegtrón óta keresem az olyan típusú könyveket, ahol a főhősnő nem ölbe tett kézzel várja a szőke herceget, hanem helyette előre vágtat és még földet érés előtt lekaszabolja… itt meg orgyilkosokról van szó, nem?
A könyv elolvasása után elmondhatom, Ismae története sikeresen teljesítette mindkét elvárásomat, talán még többet is…
A történetről: A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?
A történet helyszínét különleges módon választotta ki az írónő, mert Bretagne nem kimondottan a legismertebb momentuma Európa történelmének, mégis pont emiatt volt jó választás. Ugyanis így lehetőségünk nyílt a regény cselekményével együtt felfedezni a 15. századi Bretagne-t, a kolostor és udvarbeli életet, és a régi istenek kultuszát, amivel LaFevers még egy kis misztikumot is belecsempészett a történetbe.
 |
| Bretagne |
A történelemhűség a középkori regényeknél fontos tényező, de úgy érzem, ezt az akadályt is sikeresen vette a könyv. A leírások mellett a stílus és a nyelvezet is jól tükrözte azt a valódi Bretagne udvarbeli hangulatot, miközben az írónő beépítette a valóban megtörtént eseményekbe a saját maga által kitalált istenkultuszt, ami teljesen illik Bretagne igazi kelta és római alapokon nyugvó ősi mitológiájába.
Ismae, mint főszereplő, sok már hősnő karakterével ellentétben igazán különleges volt. Egyrészt, mint a Halál szolgálólányaként kaphattunk egy igazán erős, céltudatos női főhőst, másrészt pedig néhány másik jellemvonása pont ellentétes karakterrel bírt, amivel én már kevésbé szimpatizáltam. Ez persze csak az én elvárásom Ismae irányt, de szerintem ennél lehetett volna bevállalósabb is, ha már egy orgyilkosról van szó. Mert amíg hidegvérrel meg tudott gyilkolni egy árulót, addig más játszmákban – mint például közelebb kerülni az ellenséghez a női vonzerejét használva – sokkal kevesebbet láthattuk.
 |
| Az olasz borító |
A fő cselekményszálak Ismae küldetése mellett a francia korabeli udvari intrikákkal voltak fűszerezve, ami rengeteg izgalmat és akciót adott hozzá az eseményekhez. Érdekes volt látni, milyen nagy feneket kerítenek egy pitiáner problémának, mint amilyen Anna hercegnő férjhez adása. Persze, ha középkori szemmel nézzük, ez egy rendkívüli fontos momentum volt, ami bel és külpolitikailag nagy befolyással bírhatott Bretagne helyzetére, és ami miatt sokan még árulóvá is képesek válniuk. A politikai harcok mellett a romantika is helyet kapott Ismae szívében. Duvallal való szerelme fokozatosan alakult ki, mert nem volt szó szerint kimondva a legelejétől, hogy Ismae most hopp, első látásra beleszeretett. Ez viszont kellemes meglepetés volt, mert a legtöbb romantikus regényben szinte szájba rágják azt, ahogy a főhősnő már első pillanatban szerelemre lobban az elképesztően jóképű főhős iránt. Duvalról így nem is mondják ki, hogy mennyire helyes, hanem a regény végéig valami titokzatosság lengi körül, ami ezt tekintve szokatlan – de jó értelemben - a szerelmi történetekben.
A regény vége, ha nem is meglepetésszerűen, de fordulatosan és eseménydúsan lett befejezve… viszont ennek ellenére úgy érzem, hogy voltak olyan részek, amelyek feketelistára kerültek nálam. Mint például a Halál istenének megjelenése Ismae előtt. Számomra nem nagyon illett bele a történetbe, hiába voltak utalások egyéb misztikus-elemekre.
Összefoglalva, nagyon tetszett a történet. A negatívumok ellenére is egy igazán jó történelmi regényt olvashattunk különböző fantasy és romantikus szállal, amelyet végül egy igazán jó befejezéssel zárhattunk. Megmondom őszintén, én még szívesen olvasnám tovább Ismae és Duval történetét, de mint utólag kiderült, a Halál szépséges szolgálólányainak következő kötete már Sybelláról fog szólni…
Amit nagyon szerettem benne: A történelemhűséget, a leírásokat és az alapötletet.
Ami kívánnivalót hagy maga után: Ismae ellentétes karaktere, valamint történet szempontjából vártam egy kicsivel véresebb küzdelmet, de végül nem kaptam meg. Majd legközelebb...
Kedvenc karakter: Duval
Borító: 5/5
Pontozás: 5/4,5
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése