Cassandra Clare: Pokoli szerkezetek - A teljes trilógia kritika

A Végzet Ereklyéi előzménysorozata egyenesen a viktoriánus Londonból…

Bár ott volt az a tény, hogy ez a sorozat tele lesz ezekkel a fura Pokoli szerkezetekkel - de valamiért mégis vonzott az elolvasása. Hiszen árnyvadászok vannak benne, az meg alapból nem lehet rossz. Az Angyalra*, a trilógia pedig be is bizonyította ezt. 

A történetről: Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.

* Gyakori káromkodás árnyvadász berkekben. 

Az Angyal

Amint Tessa megérkezett Londonban, rögtön belecsöppenhettünk a cselekmény közepébe, ahol főhősnőnkkel együtt fedezhettük fel az Alvilágot és az Árnyvadászok - New Yorknál is sötétebb - viktoriánus korabeli világát. Komor volt, félelmetes és az automatonok – ezek a mechanikus teremtmények csak rátettek egy lapáttal a jelenlétükkel. Szóval paráztam is tőlük rendesen, bár nem mondanám, hogy ellenemre volt ez, sőt.

Tessa, mint főhős számomra túl makacs volt, ráadásul még jobban is idegesített, mint Clary, a Végzet Ereklyéiben. Szerencsére a többiek karaktere kárpótolt Tessa személyével szemben, ugyanis mind Will, Jem, Charlotte és a többi intézeti lakó nagyon érdekes személyiségek voltak. A valódi ellenség kiléte sok meglepetést okozott, arról nem is beszélve, hogy mindenki kedvenc Magnusa szintén jelentős szerepet kapott a történet cselekményében. 

Izgalomban tehát korán sem volt hiány, míg a romantikus szál szépen bemutatta a trilógia következő köteteiben olvasható szerelmi háromszöget. Amiről már most lehet tudni, hogy jól meg fogja osztani a rajongókat a  két fiú karaktere miatt. Will, mint enyhén Jacere emlékeztető tulajdonságaival, és Jem, betegsége miatti sebezhetőségével és bátorságával.

Bevezető kötetként nagyon jól indított az Angyal, bár való igaz, Cassie most sem hazudtolta meg magát. Pár momentuma a könyvnek ugyanis nagyon emlékeztetett a Végzet Ereklyéire, míg egyes szereplők nem kevés hasonlóságot mutattak a korábban említett sorozat szereplőivel. Persze nem azt várom el ettől a sorozattól, hogy száz százalékig egyedi és eredeti legyen, de azért remélem a következő részben már ez is változni fog jó irányban. 

Fanart

Amit mégis a sorozat javára írok teljes mértékben, az a hangulat, a helyszín és az egész árnyvadász világ a 19. században. Mert akármennyire is találhatunk hasonlóságokat az eredeti sorozattal, a Pokoli szerkezetekre mondanám azt, hogy egy igazán egyedi ötleten alapul az automatonokkal, amiben még több potenciál van egy izgalmas cselekményre. 


Pontozás: 5/4,5

A Herceg

A második kötet hozta az első rész színvonalát, több és kevesebb fejlődéssel. 

Jobb volt, mert a romantikus szál egyre jobban ki van dolgozva. Sokkal több valódi érzelemmel találkozhattunk, ráadásul Tessa és Jem kapcsolata is egyre jobban elmélyült. Aminek nagyon örültem, mert kezdem úgy érezni, hogy ha választani kéne a két fiú közül, akkor Jem lesz az esélyesebb. Nem mintha Willel bajom lenne, de eredetiségben Will sokkal sablonosabb, hiszen hány olyan sorozat van, ahol adott egy mogorva srác, aki csak arra vár, hogy eljöjjön az a lány, aki majd megtöri a páncélját? Dacára annak, hogy milyen sötét múltja van, ami miatt ilyenné vált.

Tessa karaktere eközben rengeteget javult, már egyáltalán nem idegesít, pedig nem minden cselekedetével értek egyet. Ami nagyon tetszett még, hogy Clare több szálra bontotta a cselekményt, és a korábbi mellékszereplők majdnem főszereplővé nőtték ki magukat. Ráadásul új szereplőket is köszönhetünk a Lightwood fiúk személyében, akik miatt az amúgy álló cselekmény vize kissé felkavarodott. 

Ugyanis ez volt a negatívuma A Hercegnek. A történet cselekményének folyamatos egy helyben toporgása. Annak ellenére, hogy mennyi minden derült ki Mortmainről, Jessamineról, vagy Nateről, Tessáék nem jutottak közelebb ahhoz, hogy legyőzzék az ellenséget. A cselekmény valós hiányának ellenére érdekes fordulatok azért voltak benne, mert több titokra derült fény meglepetés szerűen. 

Összességében ez a rész sem volt rossz, mert az eseménytelenség ellenére is lehetett élvezni a regényt. Ráadásul mondhatjuk azt is, hogy ez úgynevezett vihar előtti csend volt, hiszen a befejező kötet még hátra van…  

Azt nem is említve, hogyha meg mégis tele lett volna ez a rész akcióval, akkor mi maradna a végére? A darabokra tört szíveken kívül. 

Pontozás: 5/4,5

A Hercegnő 

Egy újabb trilógia vége. Ha a teljes sorozatot nézem, már akkor elmondhatjuk, hogy egy nagyon jó előzmény sorozathoz van szerencsénk, de ha önmagában nézem csak A Hercegnőt, hát az is ütött rendesen. Két szóval, méltó befejezése a Pokoli szerkezeteknek. 

Tessa meghozta döntését, aminek köszönhetően a szerelmi szál a tetőfokára hágott. Öröm, szomorúság, kapcsolatok kezdete és búcsúzkodások tarkították a lapokat, ami az érzékeny lelkű olvasókat teljes letargiába taszította. Az sem elképzelhetetlen, hogy egyeseknél még a könnycsatornákat sem kímélte. 

A befejezéssel egyetértek, Cassie jól irányította a szálakat, hogy aztán a végén egy olyan befejezésben legyen részünk, ami mindenki számára többé-kevésbé előnyös.  Bár helyenként talán már egy kicsit cukros volt, hogy ilyen sok szerelmes árnyvadász lelte meg a boldogságot, de valamilyen szinten érthető volt. Ráadásul ezt ellensúlyozta a végső összecsapás az ellenséggel. 

Amit hiányoltam a Hercegben, azt szépen kijavította Clare ebben a részben, mert tényleg rengeteg akcióval és izgalommal szembesülhettünk. Bár a megoldásra korábban derült fény, de így legalább felkészíthettük magunkat a teljes lezárásra kedvenc szerelmi háromszögünk szempontjából. 

Fanart

Bár tényleg kiemelkedően jó volt a történet, azért maradéktalanul én sem vagyok elégedett. De szerintem ezt érezhetjük minden egyes Clare könyvnél, úgyhogy már meg sem lepődöm. Az eredetiség hiánya, vagyis sok más regénnyel összeegyezhető hasonlóság. Szerintem az írónőre nagy hatással lehetett Kafka Átváltozása, különben nem írta volna bele azt, ami Benedict Lightwooddal történt. Vagy a másik sokkal lényegesebb párhuzam az Üvegvárossal. Gondolom mindenki emlékszik, hogy mi történt Valentine-nal a regény végén. Ugyanis valami hasonlóval találkozhattunk itt is cselekmény befejezés által, dacára annak, hogy nem is volt annyira zavaró a hasonlóság.  

Összefoglalva a teljes trilógiát, szerintem a legtöbben elmondhatjuk, hogy egy igazán szeretnivaló, sokszor meglepő és sötét hangulatú történetet olvashattunk el. A romantika, az érzelmek, az izgalom, a dráma és a váratlan fordulatok pont jól voltak vegyítve, míg a karakterek nagy fejlődésen mentek keresztül a három könyvön keresztül. Véleményem szerint még a klisék sem ronthattak az élményen, úgyhogy egy teljes mértékben letehetetlen sorozatot kaptunk minden szempontból. 

Pontozás: 5/5

______________________________________________________________

Amit nagyon szerettem benne: A hangulatot, az érzelmeket és a karakterek drámáját. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A rengeteg párhuzam a Végzet Ereklyéivel összevetve.  

Kedvenc karakter: Jem, Will, Magnus 

Borítók: 5/5 

A teljes trilógia pontozása: 5/4,5*

 Fanart