Megmondom őszintén, nagyon rég jöttem ki úgy a mozi teremből, hogy „Te jóságos ég, ez meg mi a fene volt???!”. Most viszont sikerült.
Egyszerűen nem bírtam másra gondolni, csak a film végére, valamint arra az ürességre, amit maga után hagyott a történet, mert ha nem is függővég volt, de nem volt lezárva se teljesen. Nem egy happily everafter volt, az holtbiztos. Aztán ott volt az a többszörös sokk, amelyet az a rengeteg váratlan, meglepő fordulat okozott, amin még három nap múlva is csak gondolkoztam. Miért, miért, miért?
A történetről: Házasság? Halálos lehet. Nick (Ben Affleck) és Amy (Rosamund Pike) az ötödik házassági évfordulójára készül. Boldogok, gazdagok, elégedettek… ám az ünnep estéjén az ifjú feleségnek nyoma vész, és gyorsan kiderül, hogy a látszat csalt: a pár tele volt félelmetes, sötét titkokkal. Mindenki Nickre gyanakszik, és ő a hazugságaival meg ügyetlen elterelő hadműveleteivel egyre inkább magára tereli a figyelmet. Hiába bizonygatja makacsul, hogy nem tehet semmiről, már csupán az ikerhúga, Margo bízik benne. De ha nem a férfi a tettes, akkor hova lett a felesége? És hogyan magyarázhatóak az egyre-másra előkerülő, egyre furcsább titkok? Azok, amelyek talán minden boldog családi élet mélyén ott lapulnak. Azok, amelyek olyan könnyen vezetnek el egy ember halálához.