2016. május 25.

Olvasnivaló csemegék 2016 nyarára #10

Válogatás a hamarosan érkező (vagy nemrég megjelent) újdonságok közül. Nem mintha a második szemeszteremet befejezve fellélegezhetnék majd júliusban, ugyanis összesen egy hónapom lesz kiélvezni a szabadságot köszönhetően az augusztusban kezdődő kötelező szakmai gyakorlatomnak, de mindegy. Sajnos már megszoktam, hogy egy ideje nincs annyi időm és energiám a könyvekre, mint szeretném.  

Megjelenés: Könyvhét

Miért? Valamiért megfogott a borító, és a fülszöveg is érdekesen hangzik. 

Megfizethetsz-e a szerelemért? 
Amikor a 17 éves Kestrel egy rabszolgapiacon megvásárolja a herrani Arint, aligha sejti, hogy élete gyökeres fordulatot vesz. A valoriai birodalom ellen lázadást előkészítő Arin sem tervezi, hogy beleszeret a hazája leigázásáért felelős tábornok lányába. A herrani felkelés egy időre szerepcserére kényszeríti őket. Kestrel megmenti ugyan Arin életét, de cselekedete lehetetlenné teszi, hogy valaha is egymáséi lehessenek. Hűség, osztályharc, felborult értékrendek… mi mindenért kell fizetni? 
Kinek az élete ér többet?




Megjelenés: június 3.
Miért? Két szó; utazás, szerelem.

A fiatal felnőttkori magába zuhanásból épphogy felépült Clara Bensen úgy dönt, hogy az egyik online párkeresőn való regisztrálással teszteli visszatérését az életbe. Az álmában sem jutott eszébe, hogy a konvenciók felrúgásáról elhíresült, rendkívül energikus egyetemi professzorral, Jeffel fog megismerkedni. Még szinte egymás vezetéknevét sem tudják, máris megállapodnak, hogy belevágnak egy nyolc országot érintő, háromhetes, kockázatos kísérleti utazásba. Hogy mi ebben a turpisság? Az, hogy mindezt szállodai foglalás, terv, és ami a pláne, poggyász nélkül teszik.

Clara sztorija a kalandorokat és az otthon ülőket egyaránt meg fogja érinteni – egyszerre szerelmi történet, úti beszámoló és ragyogó modern megközelítése az ősrégi kérdésnek: honnan vegyük a bátorságot, hogy felfedezzük a komfortzónánkon túli világot? Lehet valakit szeretni címkék és elkötelezettségek kényszere nélkül? Valóban lehetséges hátrahagyni a poggyászunkat?


Megjelenés: június vége
Miért? Eltekintve a borzalmas magyar címtől, nagyon várós a regény, mert Rowling előző két Cormoran Strike krimijét is imádtam.

Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne. 
Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes. 
Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost…


Megjelenés: Könyvhét
Miért? Már ezer éve kinéztem angolul a regényt, disztópia-fantasy műfaja miatt, valamiért mégsem jutott időm rá... hátha most. 

Ha életben akarsz maradni ebben a pusztuló világban, fel kell venned a harcot az ellenséggel…

Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a Peremben él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé válik.


Megjelenés: június 9.
Miért? A filmet imádom, a könyv szintén tetszett, amikor olvastam. Egy ideje már érlik az újraolvasás, és látva ezt a gyönyörű borítót, a könyv beszerzése is várólistára került. 

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Angolul már megjelent!
Miért? Mivel már az előző részt is eredetiben olvastam, nagy valószínűséggel nem fogom megvárni a hazai megjelenést. Ráadásul, még számomra is meglepő módon, tényleg kíváncsi vagyok, hogyan fejezi be Cass ezt a számomra egyszerre irritáló és mégis olvasmányos trilógiát, helyett pentalógiát. 

Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet. 
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.

Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.


Angolul már megjelent!
Miért? Egy másik régi kedvenc visszatérése a Meg Cabotos korszakomból. Nosztalgia minden mennyiségben.

You can take the boy out of the darkness.
But you can’t take the darkness out of the boy.
All Susannah Simon wants is to make a good impression at her first job since graduating from college (and since becoming engaged to Dr. Jesse de Silva). But when she’s hired as a guidance counselor at her alma mater, she stumbles across a decade-old murder, and soon ancient history isn’t all that’s coming back to haunt her. Old ghosts as well as new ones are coming out of the woodwork, some to test her, some to vex her, and it isn’t only because she’s a mediator, gifted with second sight. 

What happens when old ghosts come back to haunt you?
If you’re a mediator, you might have to kick a little ass.

From a sophomore haunted by the murderous specter of a child to ghosts of a very different kind—including Paul Slater, Suze’s ex, who shows up to make a bargain Suze is certain must have come from the Devil himself—Suze isn’t sure she’ll make it through the semester, let alone to her wedding night. Suze is used to striking first and asking questions later. But what happens when ghosts from her past—including one she found nearly impossible to resist—strike first?




2016. május 21.

Jenny Han: P.S. I Still Love You

Vannak könyvek, amik nem kiáltanak folytatásért. Vagy azért, mert szépen lezárt, vagy azért, mert az olvasó nem kér többet a történetből és a szereplőkből. Talán még akkor is, ha enyhén függővéggel zárult a könyv. Én így jártam Jenny Han könyvével, a To All The Boys I’ve loved before-ral. Nem éreztem úgy, hogy kellett volna  a folytatás, mert számomra egy tipikus, egynyári történet volt. Lightos, romantikus, és kikapcsolódásra tökéletes, de néha felszínes és mint utólag kiderült, elég felejthető. Aztán kiderült, hogy az írónő folytatást is szánt neki, én pedig  - mivel éppen valami könnyedre és rövidre vágytam – adtam egy esélyt neki. 

2016. május 11.

Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek

Sokáig tologattam ezt a regényt, nem is értem, miért. Pedig szeretem a romantikus történeket, Jojo Moyes regényének fogadtatása molyos körökben kimagaslóan pozitív és mégis, féltem Louisa és Will sztorijától. Tény, sikerült szerencsétlenül elspoilereznem a végét, ami valószínűleg tudat alatt befolyásolt, hogy minél később kezdjek neki. A közelgő  film miatt viszont nem halogathattam tovább, így engedtem a vonzás törvényeinek. 

A történetről: Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 

Megmondom őszintén, nem erre számítottam. Mindenki, aki olvasta a könyvet és rajongott érte, folyton a százas zsepiket emlegette a könyv végén. Ráadásul a könyv mindenhol romantikusként van címkézve. A film előzetes is az év love storyjaként vonultatta fel. Mondhatjuk úgy,  egy Nicholas Sparks féle cheezy szerelmes történetet vártam. Erre mit kaptam? Egy életszagú, sokszor megmosolyogtató, máskor frusztráló történetet, érezhetően angol  kisvárosi hangulattal és egy olyan szerelmi szállal, amire minden mondható, csak az nem, hogy nyálas. 

Louisa Clark, regényünk főhőse, a történet elején egy kissé naiv, de optimista, mindent egyszerűen látó és a világból keveset látott huszonhat éves lány. Bár érdeklődik a világról, de lépéseket nem mer tenni. Könnyű számára a komfortzónán belül maradnia. Ahogy Will gondozója lesz, Will napról napra ébreszti rá, hogy egyszerűbb lehet a könnyebb utat választania, de megéri néha kockáztatni. Igazán élni. Will segítségével  Lou fokozatosan nyitottá válik a világra és rengeteget tanul a regény végére. Karaktere a kezdeti jellemének ellenére végig szerethető és csak drukkolni tudtam a Willhez fűződő, egyre elmélyülő kapcsolatához. A könyv narrátoraként szórakoztató volt olvasni a gondolatait, és az írónő érezhetően „angolos”, olvasmányos stílusát jól reflektálta Lou elbeszélése. 

Will okkal komor, depresszív aktuális szemléletét egyedül Lou kavarja meg, amikor a gondozója lesz. Willel már akkor találkozunk, amikor saját, összetört világában él, egy cseppnyi életkedv nélkül. Tüskés és cinikus természete a női olvasók számára nem lesz meglepő a sok romantikus regény után (ahol hasonló kaliberű pasikkal találkozhatunk), de szerintem minden olvasó egyetért azzal, hogy Willnek joga van rá. Ahogy a két, merőben eltérű karakterű Lou és Will egy légtérbe kerül, úgy leszünk tanúi verbális összecsapásiknak, szarkasztikus dialogusaiknak. És ahogy telik, múlik az idő, úgy ismerjük meg Will rejtett oldalát is Lounak köszönhetően, amit a balesetét követően jó mélyen elzárt magában. Will eredeti életszemlélete a szabadsággal és a világjárással közel áll hozzám és örültem, hogy sikerült Louisa szemét felnyitnia, így kölcsönösen segítve egymást.



A mellékszereplők érdekesek voltak és elgondolkodtató volt látni, hogy a szülők hogyan viszonyulnak Will döntéséhez. Aminek pedig örültem, hogy egy-egy fejezet erejéig az ő fejükbe is beleláthattunk. 

A már említett romantikus szál lepett meg legjobban. Gyönyörűen lett kidolgozva, sallang nélkül, fokozatosan, de számomra meglepő módon, minimális intimitással. Amit persze igazán értékeltem, hiszen hiába egy huszonegyedik századi romantikus könyvről van szó,  Lou és Will kapcsolata sokkal nagyobb hatással volt rám, mint az ágyjelenetekkel teletűzdelt és instant szerelmekről szóló romantikusok.

Bár a regény végével tisztában voltam, mégis reménykedtem egy másik végkifejletben. Ami nyilván nem történt meg. Nem sírtam, de mélyen elszomorított és rengeteg kérdést vetett fel bennem. Olyanokat, amiket az ember lánya nem feltétlenül vár egy szerelmi történettől. De ezért is érdemes elolvasni. 



Amit nagyon szerettem benne: A romantikus szálat és Will szemléletét.

Ami kívánnivalót hagy maga után: Patrick karakterét feleslegesnek éreztem.

Kedvenc karakter: Will és Lou

Borító: 5/4

Pontozás: 5/5

* Képek a hamarosan érkező filmből.

2016. május 3.

Utolsó havi favoritok #4 - "Stockholm syndrome"

Több oka is van, amiért nem volt új poszt mostanában a blog háza táján.  Az egyik jelentős és örömteli esemény számomra az volt, hogy a múlt héten eljutottam Stockholmba! Képzeletbeli listámon fontos projektnek számít az utazás, ugyanis ez volt életem első, önállóan szervezett és kivitelezett külföldi utazása egy olyan helyre, ahol még sosem voltam – és amihez egy barátnőm asszisztált csak. (Felnőtté válás következő fejezete – pipa.) Kevésbé vidám, ám annál fontosabb tényező pedig az, hogy az elmúlt egy hónap alatt direkt döntöttem úgy, hogy szabadságot veszek ki a blogomon. Már majdnem három éve csinálom, és eddig nagy ritkán kényszerültem szünetre, de most úgy éreztem, itt az ideje önkéntesen. Úgy éreztem, kicsit belefáradtam a folyamatos írásba, és már csak muszájból csinálom. Az igazság az, hogy rám is fért a pihenés. Nem beszélve arról, időm sem lett volna rá, annyi minden összejött az egyetemen az elmúlt hetekben... 

Na, de lássuk a havi favoritokat az elmúlt két hónapról!


R Március közepén tavaszi szünet volt, szóval volt lehetőségem hazamenni két hétre. Nagyon jó volt otthon, kár, hogy rövid volt.

R Zootopia mozi Floxszal! Imádtam, már most újra nézném a mesét. Valamint kiderült, tényleg lehetséges egy nyuszit és rókát shippelni. :D


R Pár beszerzés otthonról. Fura, de ha otthon vagyok, kevesebb lelki ismeret furdalásom van vásárlás szempontjából, mint távol az otthontól, az egyetemen...
Un. "Sherlock" kabátom és bőr Conversem. 
R Daredevil maraton! Bár úgy érzem, ez a második évad már közel sem volt olyan fantasztikus, mint az első köszönhetően Electrának. Persze a Punisher szuper volt és várom a következő Netflixes sorozatot vagy spin-off vagy évadot. Akármi is jön. 

R Mivel nem blogoltam, így több időm jutott olvasásra. Legújabb kedvencem pedig nem lett más, mint a A Trónok harca készítőjének regénye, a Tolvajok tele. Alig várom, hogy írjak róla. *_*

R Doctor Strange előzetes. Kicsit Eredetes, de rohadt jól néz ki. Legjobban várt Marvel film idén. 

R Stockholmi útinapló: Vonattal mentünk, szóval a gyönyörű svéd tájakhoz is szerencsénk volt. Bár Stockholmban csak két napot tölthettünk város nézéssel, de annyi helyre eljutottunk, amennyire az egyetem mellett (plusz ebben a kisvárosban) egy hónap alatt sincs lehetőségem. 

Az első napot  Stockholm legöregebb építményének megnézésével kezdtük Riddarholmen szigeten. Utána a Gamla Stanban, az óváros hangulatos utcáit jártuk, a legöregebb téren, a Stortorget-en megebédeltünk, miközben Anyu egyik  barátnőjével és a kislányával találkoztunk. A kiadós ebéd után Stockholm leghíresebb templomába, a Storkyrkanbe mentünk el – ahol komolyan, szerintem egy a millióhoz eséllyel – megnéztünk egy esküvőt. Nem elírás, részt vettünk egy idegen esküvőn hívatlanul, de ha senki sem parancsolt ki a templomból, akkor miért ne? Nagyon szép volt, bár volt pár eltérés az itthoni szertartásokkal szemben. (Csók például nem volt, pedig minden turista, aki végigmaradt, azt várta. :D )  Egy olasz éttermi mousse au chocolat, ír kávé és a királyi palota kívülről megnézését követően (utóbbi sajnos már zárva volt) elmentünk még a városházára, ami szintén nagyon érdekes volt kívül, belül.  A második napon áprilisi havazásra ébredtünk. Szerencsére hamar elállt, így első utunk egyenesen a Vasa múzeumba vitt, ahol megnéztük a hajót (330 évig volt víz alatt!). Ebédre kipróbáltuk az eredeti svéd húsgombócot. Délután a középkori múzeumban szintén szétnéztünk, majd  a városban császkálás után még felmentünk a Katarina-lifthez, hogy fentről csodálhassuk teljes Stockholmot. 


Stockholm képekben

2016. április 1.

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: Március

Könyves berkekben

1. A hazai rajongók legtöbbet várt könyve, az Outlander harmadik része végre valahára megjelenési dátumot (április 21!) és borítót kapott. 


2. Új borítóval érkezik a Végzet Ereklyéi, ami eszméletlen szép, de kérdés, a legelvetemültebb fanokon kívül van olyan, aki költene egy újabb példányra?


3. Virágzik a szuperhős-business, ugyanis ami eddig a filmnézőket és a képregény rajongókat célozta meg, újabban a "mezei" olvasókat fogja. A DC legfrissebb bejelentése alapján négy, hazánkban is népszerű YA író (Leigh Bardugo, Marie Lu, Matt de la Pena és  Sarah J. Maas) arra vállalkozik, hogy Batman, Wonder Woman, Superman és Macskanő történetét papírra veti YA regény formájában. 



Filmes berkekben

4. Tim Burton legújabb filmje, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei megkapta első előzetesét. 

5 Megérkezett az első értékelhető hosszúságú Trónok harca előzetes a 6. évadhoz, olyan készítői megjegyzéseket mellékelve, hogy ez lesz eddig a legjobb évad, a legizgalmasabb csata jelenettel egyetemben. További módszerek a rajongói idegek húzására?

6. Szerintem a többségünk már el is feledkezett a film franchiseról, pedig idén még jön a Smaradzöld a németeknél. Egyik kedvenc trilógiám befejezése, remélem nem szúrják el...


7. Bridget Jones egy évtized után folytatást kap, amihez megérkezett a legelső előzetes. Tipikus Bridget, a legújabb konfliktus abból kerekedik ki, hogy terhes lesz és nem tudja, ki az apja. :D

8. A Jungle könyve  filmes feldolgozása karakterposztereket kapott. 



9. Egy kevésbé ismert Austen regény első filmadaptációja, a Love & Friendship előzetest kapott. 

10. Neil Gaiman Amerikai istenek regénye alapján készülő sorozat castingje elindult. Főbb szerepekben  eddig Ricky Whittle, Emily Browning és Ian McShane-t tudhatjuk. 

2016. március 26.

Egy marsi naplója könyvben és filmben (Andy Weir)

A Marsi azon könyvek közé tartozott, amit nem terveztem elolvasni. Nem gondoltam, hogy az én könyvem lenne. Mégis annyi helyen olvastam róla, ennyire meg annyira jó, kihangsúlyozva, hogy előzetes fizika ismeret nélkül is lehet imádni, hogy úgy döntöttem, szerencsét próbálok vele. Nagy kár, hogy előzetes félelmem mégis bejött és tényleg nem az én könyvem lett. Ugyanis vagy három hónapig tartott elolvasnom...

A történetről: Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?


Rendben. A történethez hozzátartozik, hogy a film premierje előtt direkt elkezdtem olvasni, és csak az egytizedéig jutottam. Annyira untam a tudományos leírásokat. (Oké, soha nem voltam ötös fizikából...) Pedig érdekesnek tűnt a történet, de a sok fizikával, biológiával kapcsolatos Mark Watney monológ (még akkor is, ha közbeszúrt egy-egy humoros megjegyzést), egyszerűen lapossá tette a sztorit számomra. Szóval letettem.  Mégis, amikor három hónap múlva újra kézbe vettem egy hosszabb utazás alkalmával és mondhatni, rá voltam „kényszerítve”, egyhuzamban elolvastam kétszáz oldalt. Két napra rá pedig a teljes könyvet befejeztem. 

Szóval mégis tetszett. 

Tanulság? Egyesek hivatkozhatnak arra, hogy az én hibám volt, mert én nem értettem a sztori tudományos részét, de szerintem irodalmat úgy érdemes írni, hogy a laikusok számára is érthető, helyett élvezhető legyen. Ugyanis jó könyv volt, jól összerakott, egyedi a Mark Watney versus Mars harcával, viszont amíg a NASA-s részek nem jöttek, addig még főhősünk poénos beszólásai sem mentették meg a történetet. 


A fordulópont után -  ami azután következett be, hogy a NASA-nál dolgozó karakterek is megjelentek – váltott szemszögből latolgatták Mark esélyeit a Mars ellen. Mark karaktere követendő példa lehetne regény hősök szempontjából, optimizmusa és találékonysága szerethetővé tette, még akkor is, ha néha elegem volt a tudományos dumából. Ezt te is tudod Mark, nem igaz? De a Mars első krumpli ültető telepeseként ezt az olvasók többsége biztosan megbocsátja. 

A többi mellékszereplő, még akkor is, ha minimális szerepben, de érdekes volt. Nem sikerült a mély karakterizáció, de az írónak így is sikerült elérnie, hogy érdekeljen a többiek további sorsa. Plusz, azért jó volt olvasni a Marsbeli eseményekről más szemszögből. 


Summa summarum, tényleg jó volt a regény és örülök, hogy nem adtam fel az elolvasását. Nem az én könyvem lett, de néha ki kell lépni a komfortzónából.

Amit nagyon szerettem benne: Mark karakterét, valamint a sztori egyszerűségét. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A sok tudományos leírás. No thank you. 

Kedvenc karakter: Mark

Borító: 5/4

Pontozás: 5/4
_________________________________________________________

És a film:

Eredetileg a film előzetes hozta meg a kedvet a könyvhöz, de mivel eldöntöttem, hogy mindenképp elolvasom a regényt először, ezért a filmet csak nemrég tudtam megnézni. Watney szerepében kiváló volt Matt Damon, sikerült teljesen karakter hűnek maradnia az adaptációban is. 

Könyvadaptációként a film remekelt, bár a szigorú könyv fanok biztosan találtak kivetnivalót abban, hogy a film kihagyott pár halálközeli eseményt a Marson.  

Látványra elképesztő volt (kb. mint egy egyszemélyes Mad Max, csak a vörös bolygón), a vizuális effektek mind ott voltak, és első perctől kezdve látszott, hogy egy jól összerakott filmről van szó, neves színészgárdával. Bár... az Oscar jelölést nem értem. Nagyon jó film volt (számomra még élvezhetőbb is volt néha a könyvnél a kevesebb tudományos kommentár miatt),  viszont voltak sokkal Oscarra valóbb filmek is. Ellenben, a Gravity-Interstellar-Martian Oscarra-jelölt sci-fi hármasból szerintem még mindig a Marsi áll hozzám a legközelebb. Még akkor is, ha Gravityt nem láttam, de soha nem éreztem késztetést arra, hogy megnézzem, míg az Interstellar hatalmas csalódás volt, ami amennyire látványos, annyira logikai katyvasz volt. A marsinak legalább a kiszámítható befejezés ellenére is izgalmas és "reális" sztorija volt.  


Film pontozása: 10/8 

2016. március 21.

Popcorn Posztok #4 - Állatok utópiája, egy szoba, na meg Deadpool

Rég volt ez a rovat a blogon, köszönhetően annak a sajnálatos ténynek, hogy nem sokat tudok filmet nézni mostanában. Ellenben az elmúlt hetekben. Ráadásul végre szüneten vagyok, így van két teljes hetem kiélvezni a szabadságot a következő  alkalomig, hogy egyetemre menjek. Haha. 

Room – A szoba

Mostanában nem volt szerencsém sok sötét témájú filmhez, de megnézve A szobát, egy ideig biztosan nem leszek hangulatban a következőhöz. Persze ez csak a film érdeme, mert annyira jó volt. Sok filmdráma esik abba a hibába, hogy a rossz ütemezés miatt a film nagy része unalmas lesz egészen a váratlan tragédiáig vagy egyéb drámai fordulatig. De nem itt. Izgalmas volt, hatásos és garantált sírás vagy libabőr okozó. Olyan sztori, ami az ember lányának a bőre alá kúszva éri el az életre szóló hatást. Ahogy a könyvben, úgy a történet kivitelezése is a filmben egyedi nézőpontot vesz fel az öt éves Jack szemszögéből, aki fokozatosan jön rá, hogy minden, amit Mama először állított a Szobáról, annak pont az ellenkezője igaz. Ugyanis van élet a Szobán kívül is. A legijesztőbb része a történetnek az, hogy ez nem csak fikció. Bár a könyv írója, Emma Donoghue nem egy valóban megtörtént eseményt írt le, de emlékezzünk vissza azokra a hasonló esetekre, amiket a híradóban hallhatunk. Borzalmas. Ezért minden dicséret megilleti a kis Jack alakítóját, Jacob Tremblayt, aki hihetetlen alakítást nyújtott az Oscart nyert Brie Larson mellett. Összefoglalva, hihetetlen emlékezetes film volt, szerintem az egyik legjobb az idei Oscar-jelöltek között (látva a többséget). 

Pontozás: 10/9

Zootopia (Zootropolis)

Bár a Disney legújabb művében az állatok kapták a főszerepet – én pedig a műfajban jobban kedvelem az emberi szereplőket, az Oroszlánkirály kivételével – mégis látva az első előzetest, tudtam, ezzel a mesével nem lőhetek mellé. Arra persze nem számítottam, hogy olyan társadalomkritikával fogok találkozni a történetben, ami a felnőtteknek szóló drámákkal vetekszik. Az állatkarakterek változatosak és emberiek voltak – mi az, hogy! -  a főszereplő páros, Judy Hopps, a nyúl és Nick Wilde, a róka között érezhető kémia volt (utóbbiban valószínűleg nagyban közrejátszott Ginnifer Goodwin és  Jason Bateman fantasztikus szinkronjátéka). A sztori főcselekmény szála a krimivonal volt, melyben örökké optimista nyuszink kezd el nyomozni az eltűnt állatok után, melyhez később kénytelen csatlakozni az egyik eset tanúja, a szélhámos Nick. A bűnügyi eset bár egyszerű volt, de a filmvégi megoldás fordulatai többszörös meglepetést hozott. A főcselekmény mellett folyamatos karakterfejlődést észlelhettünk, miközben egy részletes társadalom képet kaptunk Zootropolis lakóiról. Ami sajnos nem utópia. Ez a mese ugyanis olyan megoldatlan kérdésekre világított rá, amelyek ma is relevánsak, mint például a faji és nemi megkülönböztetés, diszkrimináció vagy a bürokratikus rendszer problémája . A nehéz témákkal persze nem a gyerekeket célozta meg a Disney, de amiért ez a film minden korosztály számára élvezhető, az a szarkasztikus humor, a belevaló dialógusok, a popkulturális  utalások  valamint a roppant részletes, lenyűgöző animáció.

Pontozás: 10/9

Deadpool

A képregény adaptációk legújabb dobása, a piros karikás Deadpool, aminek jobb a marketingje, mint a sztorija. Ami nem azt jelenti , hogy utáltam, nagyon is szórakoztató volt. Polgárpukkasztó, mindent kimond és megmutat vonásával üde színfolt a műfajon belül, valamint a Marvel/X-men univerzumban. A történet egyszerűsége ellenére izgalmas volt a cselekmény, a vizuális effektek is jók voltak, míg a színészi alakításokra nincs egyáltalán panaszom. Főleg Ryan Reynolds remekelt Wilson és Deadpool kettős szerepében. Ami  a film legnagyobb pozitívuma volt, az egyben a negatívuma is egyben. A cinikus, szarkasztikus poénkodások és párbeszédek dinamikus egyveleget képeztek az akcióval és aki nem szívbajos, a morbidhumort is értékeli a véres harcjelenetekkel. Ellenben, idővel a rengeteg poén erőltetetté vált, úgy éreztem, mindenáron próbálnak roppant humorosak lenni Deadpool kiszólásai a nézőknek és az egész szuper lazaság már fárasztóvá vált számomra. A kevesebb még mindig több. Ami erre a filmre is igaz. A mellékszereplők többsége pedig főleg hátvédként funkcionált. (Utóbbi a műfajban mondjuk egyáltalán nem meglepő, valamiért a mellékszereplők kidolgozása általában túl nagy falat a készítőknek.) Összességében viszont egy megnézésre érdemes filmet produkált Deadpool, ami tökéletes azok számára, akik megunták a lightos képregény adaptációkat, Disney-módra.

Pontozás: 10/8

Ti mi jót láttatok mostanában moziban? 

2016. március 14.

Utolsó havi favoritok #3

Úgy telt el az előző hónap, hogy észre sem vettem, és máris márciust írtunk. (Pedig a február is csak két nappal kevesebb az átlagnál... ugye nem a Szürke uraknak köszönhető á la Momo?) Nem mintha az időjárás mutatná a naptári időt, pedig a tavasz a kedvenc évszakom. Volt. 

Mindenesetre, míg a búskomor időjárás a hangulatomat még jobban lerontotta, addig sikerült pár nagyon jó beszerzést csinálnom. 


R Első, hivatalos munkám fizetéséből mit vettem, régi Potterheadhez méltóan? Naná, hogy egy Griffendéles sálat. *_* Egyúttal első Ebay-es vásárlásom.


R Végre megengedhettem magamnak egy recit (hosszú idő mertem vállalni megint), így jutottam hozzá a Sorok között című regényhez. Tündérmese könyvmolyoknak? Pipa. 

R Termék és étel kiállításon voltam, ami annyit tesz, hogy rengeteg étel/ital/csoki kóstolót próbáltam ki (ami egy komplett ebédnek is megfelelt) és számos apróságot, képeslapot, termékmintát gyűjtöttem össze, anélkül, hogy bármire is költöttem volna. :D


R Felfedeztem az Anna és a francia csókból sokat emlegetett cserkészlánysütit. Rendben, nyilvánvalóan nem az eredeti, de mentás (amit szeretek) és ez a lényeg. :D Kitudja, mikor jutok el Amerikába, hogy kipróbáljam a valódit...


R Moziztunk és Deadpoolt láttunk.  :D Ez azért is számít különlegesnek, mert amíg otthon havonta minimum egyszer eljutottam moziba, addig Dániában, ha negyedévente egyszer megengedhetem magamnak, hogy elmenjek. Annyira drága - négyszerese a jegy ára az otthoninak. :( 

R Elindult a nyári program tervezés a gimis barátokkal. Skype beszélgetés Glasgowban tanuló barátnőmmel. Általában üzenet váltás a régi haverokkal. Még mindig szoknom kell, hogy nem mindenki ér rá hetente üzenetet váltani, dacára, hogy a social media fénykorában élünk. Persze egyetem meg minden.

R Újabb ruhashopping és körömlakk készlet újítás. *_* (Még mindig az múltkor kapott ajándékkártyát használtam, így Apu nem akadt ki...annyira.:D)



R Már rég nem követem nyomon a zenés műsorokat, így utólag hallottam, hogy megvan az Eurovíziós kiküldöttünk. Végre egy fantasztikus, nem mellesleg fülbemászó szám, mondanivalóval. :3 Persze, vérmes reményeim nincsenek, hogy valaha is a dobogó legmagasabb fokára kerülünk, de végre őszintén szurkolhatok Magyarországnak.



R Felfedeztem egy lightos, de imádnivalóan szórakoztató sorozatot, a Youngert. Ami ráadásul még tippeket is ad a marketing szakomhoz. :D Továbbá legkedvencebb, hétről hétre nézős sorozatom, a The 100 rajongói bázisában elszabadultak az indulatok, a múltkori közkedvelt karakter kiírása miatt. Amit egyszerűen nem értek. Igen, én is nagyon szerettem a karakterét, több szempontból is (feminista/LGBT/békére törekvés mondanivaló), de még mindig csak egy sorozatról van szó. Véleményem szerint fontos az alkotói szabadság és ha az írók az izgalmas történet szempontjából jónak látnak kiírni egy (populáris) karaktert, akkor áldásom rá. Pontosan ezért a The 100 egyik legjobb tinisorozat szerintem... 

2016. március 10.

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között

Vajon hány olvasó álmodozott már arról, hogy egyszer egy történet valóra válik? 

Vajon hány lány vár a szőke hercegre fehér lovon, mind a mai napig? 

Mi tagadás, nekem is fordultak  már meg hasonló gondolatok a fejemben, de vagyok annyira realista, hogy ne vegyem túl komolyan a könyvekben olvasott fiktív világot, így az interneten olvasható furcsaságok őrült rajongókról eddig elkerültek. Persze, azzal teljesen tisztában vagyok, hogy az idióta mugliposta az oka, hogy a Roxfortos levelem már egy évtizede késik. 

A történetről: Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre. Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…


Megmondom őszintén, a molyos berkekben jól ismert Jodi Picoulthoz még nem volt szerencsém (számomra  a könyvei túlságosan depresszívek), de amikor szembe jött velem a lányával közösen írt történet, a könyvmolyok számára nagyon is merész, de illő témával, tudtam, esélyt kell adnom neki.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy átlagos tizenöt éves lány. Legalábbis így kezdhetnénk, hiszen Delila, a történet főszereplője, mintha egy átlagos YA regényből lépett volna elő... azzal a különbséggel, hogy vele pont nem átlagos dolgok történnek. Mint például, ki hallott már arról, hogy a meseszereplők is tudnak érezni és válaszolni az olvasóknak?



Az anya-lánya író páros egy olyan témát szemelt ki első regényüknek, ami rengeteg moly szívéhez áll közel. Nem valósághű, de ötletes, bájosan és olvasmányosan kivitelezve. Nem éreztem hibátlannak, voltak következetlenségek, amikre felfigyeltem, de összességében csak élveztem ezt a szerethető történetet. 


A könyv illusztrációja

Delila és Olivér bimbózó kapcsolatáról szívmelengető volt olvasni, és tetszett az, hogy megpróbáltak a letehetetlenen felülkerekedni. Delila kissé klisés tinikarakterét a sok szerencsétlenkedéssel ellensúlyozta Olivér, a hercegé, akinek a szemszögét szintén megismerhettük. Utóbbi szerencsére nem volt szerelmetesen nyálas, ahogy mostanában tapasztaltam a pasik szemszögéből írt történeteknél. 

Bár néha azt éreztem, pár évvel ezelőtt még jobban élveztem volna ezt a regényt (gondolva a megoldásra), de mivel a cselekmény önmagában nagyon érdekes volt, az első laptól kezdve sikeresen beszippantott a történet. Összegezve, ez a könyv azon ritka példák egyike, amely egyszerűen jókedvre derít, ha kézbe veszed.

Amit nagyon szerettem benne: Az ötletet, és azt a hangulatot, amit közvetített. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: Delila klisés karaktere és az a pár következetlenség. 

Kedvenc karakter: Olivér

Borító: 5/5 - Plusz  pont az illusztrációkért. *_*

Pontozás: 5/4

A könyvért köszönet az Athenaeum Kiadónak!

2016. március 5.

Háború és béke minisorozat (BBC)

Megmondom őszintén, az én életemből eddig kimaradt Tolsztoj  - kötelező olvasmányom sem volt, amire valószínűleg sokan irigykednek - de úgy érzem, most már érdemes megpróbálkoznom vele. Persze nem az ezernégyszáz oldalas szörnyeteggel fogom kezdeni, aminek a filmváltozatához nemrégiben szerencsém volt, de azért a polcomon lévő Anna Karenina sem egy leányregény. 

Az ok pedig az, amiért hirtelen kedvet kaptam az orosz klasszikusokhoz, hogy nemrég végignéztem a fentebb említett War & Peace minisorozatot a BBC-től. Ha nem a brit csatorna készíti, akkor valószínűleg fel sem figyelek rá, de mivel így volt, nekem pedig általában pozitív élményem volt a sorozataival, ezért nem is volt kérdés, hogy belenézzek. Pláne azért, mert az Anasztázia mesefilm óta szeretnék egyszer eljutni Szentpétervárra.