Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: November

Filmes berkekben: 

1. Új előzetes érkezett a Vámpírakadémia filmhez, ami Richelle Mead könyvsorozata alapján íródik. Igazából nem is tudom, hogy dühöngjek vagy egyszerűen csak hagyjam annyiban? Ugyanis, akármennyire is jobbnak mondható ez az előzetes, mint az előző, még mindig nem az igazi. Távolról sem. Hol van az a valódi, misztikus oroszországi hangulat? Hol vannak a félelmetes moravámpírok? Ja, és miért van olyan fura szája Lissának? (Komolyan kérdezem...) Rengeteg kérdés, még sincs válasz rá, mert ez az új vámpíros film, minden, csak nem az, amire számítani lehetett. Tipikus tinisulis-comedynek tűnik, ahol a "kúl és lúzercsajok" csapnak össze, egy különbséggel, hogy ők állítólag morák és dampyrok. Kezdem úgy érezni, hogy egyáltalán nem sürgős, hogy megérkezzen a premierje...bár a Bajos csajok rendezőjétől mit vártam? (És nem, nem a Bajos csajok filmmel van gondom, hanem azzal, hogy miért ezt  a rendezőt kellett választani?)

Continue reading →

Meg Rosoff: Majd újra lesz nyár…

Ilyen bizarr könyvel se találkoztam még. Mindenki megnyugtatására, jó értelemben. Először is ott van Daisy első benyomása Edmondról.  

„A haja, na igen: egy kicsit olyan, mintha saját magának vágta volna le éjjel egy baltával. De amúgy pont úgy néz ki, mint egy menhelyi kutyus; az a fajta, amelyik olyan aranyos és bizakodó, de azért van benne tartás, és rögtön az ember kezéhez nyomja az orrát, az ember meg rögtön tudja, hogy haza fogja vinni. Na hát ilyen ez az Edmond.”

Ez az „álom pasi” leírás először jól megijesztett, de végül nem szöktem el a regény olvasása elől. Tudniillik, ennek a könyvnek történelme van velem.  Ez volt ugyanis az a könyv, amelyikkel minden alkalommal találkoztam a könyves boltban, amikor még kisebb voltam. Minden alkalommal odamentem hozzá – talán a cím vonzott ennyire? Vagy a történet? – végül mégsem vettem meg. Nem is tudom miért.

Continue reading →

Catching Fire: Futótűz - A filmkritika

Amikor 2011-ben egy magazinban megláttam az Éhezők viadala film ajánlóját azzal a szöveggel, hogy a következő Harry Potter és Twilight Saga, eszembe se jutott, micsoda lavinát fogok ezzel elindítani. Mert valljuk be, korábban egy disztópiás könyvet se olvastam, így el se tudtam képzelni, mire számítsak. Pláne, hogy a történet szerint gyerekek gyilkolják egymást egy reality showban.

Sok-sok évvel később, elolvasva a három könyvet és megnézve az első filmet, ma végre valahára megnézhettem a Futótűzet! Mondhatnám, hogy ez az év legjobban várt filmje, hiszen több napja, sőt több hónapja annyira izgatott vagyok miatta, hogy az hihetetlen (már az előzetesek is elképesztőek voltak), de az igazság az, hogy saját magamnak mondanék ellent, hiszen ugyanezt mondtam már a Csontvárosra is. Na, de mi van, ha tényleg ezt éreztem? Meg persze azt, hogy az előzeteseket látva, lehetetlen, hogy rossz filmet kapjunk. Végül tényleg így volt, bár az út elég hosszú volt a végkifejletig. Kemény száznegyvenhat perc.

Continue reading →

Starving Games, avagy Az Éhezők Viadala paródia

Igazából nem tudom, miért is néztem meg. Az első ok nyilvánvalóan az lett volna, hogy a Catching Fire premierjéhez közeledve egyre jobban extázisban vagyok, másrészt pedig, ott van az a fontos tény, hogy tudtam, ez csak egy elvetemült paródiája lenne az eredeti változatnak. Végül mégis megnéztem, mert úgy gondoltam, jól jönne egy kis röhögés vasárnap estére a rengeteg tanulás után… mennyire jött be? Mindjárt kiderül.

Az első kérdésem Hollywoodnak szól. Miért nem tudnak új ötleteket kitalálni? Miért kell minden áron meglovagolni egy másik film sikerét azzal, hogy elkészítik a paródiáját? Most komolyan. Persze ez nem először fordult meg a fejemben, hogy Hollywood összes rendezője krónikus ötlethiányban szenved, mert a mozikban mostanában mindent lehet látni, csak egy eredeti filmet nem. Könyvadaptáció, képregény adaptáció ilyen-olyan szuperhősökkel, videojáték adaptáció, ennek és annak a filmnek a hetedik- nyolcadik része, korábbi filmek remakejei… a felsorolás végtelen, a baj csak az, hogy akármennyire is jók lesznek ezek a filmek, nem mutatnak újdonságot. Kiakadásom per pillanat ennyi, térjünk is rá filmre.

Continue reading →

George R. R.: Martin Kardok vihara

Ismeritek azt az érzést, amikor valami nagyon jó dolog történik, majd hat kifejlet rémfarkas példány esik neked, míg az utolsó élő sárkányok tüzében elégett hamvaidon a Mások járnak sztepp táncot, rajtad röhögve?  Ha ismered ezt az érzést, az két okból lehet. Vagy nem vagy százas, amiért ilyeneket hallucinálsz, vagy olvastad a Kardok Viharát. Velem mindenesetre az utóbbi történt.

Bevallom őszintén, sokáig nem értettem, hogy miért ezt a harmadik részt isteníti mindenki. Az első két rész elképesztően jó volt, de egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy lehet mindezt felülmúlni az oldalszámon kívül. Amikor viszont befejeztem a könyvet, mindent megértettem. 

Vigyázat! A következő bejegyzés lelőtt poénokat tartalmazhat.  

Continue reading →

Abbi Glines: Ha az enyém lennél

Az első dolog, ami felhívta a figyelmemet a könyvre, a borító volt. Rögtön megtetszett ez a forró, nyári délutánokat idéző retro hangulatú kép. Dacára a vegyes kritikáknak és annak a ténynek, hogy egy szerelmi háromszög van a középpontban, úgy döntöttem mindenképp megpróbálom. (Még akkor is, ha én egy kicsit szkeptikus voltam, mert a túl sok romantikával fűszerezett regényekkel szigorúbb vagyok.)

A történetről: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam annyira vétkezni?” Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n.

Continue reading →

Olvasnivaló csemegék 2# - Amiket magyarul várok

A most következő bejegyzés főleg a kiadóknak szól, hogy megkérdezzem, mikor szándékozzák kiadni a következő könyveket? Ugyanis van pár olyan regény, aminek az első része egy ideje már ki van adva, a következő kötetekről (ugyanis sorozatokról van szó) viszont semmi sem tudunk. Néma csend és nyugalom. Persze megtehetném azt, hogy elolvasom angolul a folytatásokat, de két dolog is hátráltatja ezt a vállalkozást. Egyrészt angolul olvasni fárasztóbb (én meg ilyen értelemben kissé lusta vagyok), másrészt pedig, mi van azzal a rengeteg olvasóval, akik nem tudnak angolul? Mégha én magam el is tudnám olvasni angolul, sokan mások még mindig fogják várni a folytatásokat magyarul, szerintem jogosan. Hiszen ha valamit elkezdtünk, azt be is fejezzük, nem igaz?

Continue reading →

Sarah J. Maas: Üvegtrón

Amikor a kiadó először jelentette meg a várható megjelenéseknél az Üvegtrónt, már akkor tudtam, hogy el akarom ezt majd olvasni. Az első dolog, ami megtetszett, természetesen a borító volt, a második pedig a téma. Orgyilkos hősnő? Még életemben nem olvastam hasonló könyvet, így egyértelmű volt, hogy kíváncsi vagyok rá, mit fog kihozni belőle az írónő. Azt nem is említve, hogy amikor a fülszövegből kiderült, az egész történet egy kitalált középkori világban játszódik, akkor már tudtam, hogy ez a könyv számomra sokkal több lesz, mint egy egyszer-olvasós regény. 

A történetről: Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

A történet cselekmény bár kissé lassan indult, de már a regény elején lehetett érezni, hogy a kezdet csak megalapozta a cselekmény további eseményeit. A történések a későbbiekben nagyon hamar izgalmassá váltak, a cselekmény szálak jól felépítetten haladtak tovább, miközben beletekinthettünk Erilea világába is többé-kevésbé.

A történet helyszíne ugyanis Erilea volt, ami egy kitalált „sötét”középkori fantasy világ, ahol a mágiát a király betiltotta több évvel ezelőtt. Nem mondom, hogy Erilea felépítése tökéletes volt, de úgy érzem, az írónő most nem is szándékozta felfedni minden titkát, tekintettel arra, hogy öt rész még hátra van a sorozatból.

Főhősnőnk, Celaena Sardothien egy tizennyolc éves orgyilkos, aki most szabadult Távolvég bányáiból a koronaherceg ajánlatának köszönhetően.  Celaena karaktere már a kezdetektől fogva szimpatikus volt, erős, független hősnő, aki mélyen belül mégis sebezhető. Bár kissé hiú volt, de javára legyen mondva, amennyire szerette a szép ruhákat, annyira a könyveket és a csokoládét is. Ráadásul az írónő a tökéletességét sem kímélte, mert azt vettem észre, hogy sok másik főhősnővel ellentétben a kisebb hibái is meg voltak rajzolva. Példának okáért hány olyan történet van, amiben a főszereplő rettentő megerőltető munkát végez és mégis virág illata van továbbra is? Itt ilyesmi egyáltalán nem volt, ráadásul tanúi lehettünk nagy ritkán, amint szegény Celaenának maga Chaol is beszólt. Utóbbiról később még lesz szó, zárójelben megjegyezném, hogy nem a főhős illatával van gondom, egyszerűen csak szeretem, ha a karakterek „tökéletessége” a realitás talaján áll.

A fő cselekménnyel párhuzamosan a szerelmi szál is bonyolódott, mert természetesen itt sem maradhat ki a szerelmi háromszög. Aminek az egyik csúcsa Celaenán kívül Dorian, a koronaherceg, és Chaol, a testőrök kapitánya. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a romantikus részek is fokozatosan lettek felépítve, és bár úgy tűnik, hogy a történet végére Celaenának meg van a választottja, de egy váratlan fordulattal kiderül, hogy mégsem.

Celaena és Chaol

És akkor jöjjön a Dorian versus Chaol ügy. Dorian, a koronaherceg tipikus szépfiú, aki a szoknyapecérsége ellenére is vágyik az igaz szerelemre. Celaena az első perctől kezdve vonzódik hozzá, bár ezt sosem vallaná be magának. Dorian a leírása alapján nagyon is helyes, aranyos és törődő azokkal, akiket szeret, mégis meg van a saját független véleménye apjáról, magáról a királyról és az uralkodói módszereiről. Így tehát tökéletes párja lenne Celaenának, aki alacsony sorból való származásának ellenére is okos és orgyilkos létére emberbarát, mégis… ott van Chaol. A testőrök kapitányát Celaena első pillanattól kezdve ki nem állhatta, ráadásul többször fantáziált a meggyilkolásáról, viszont ahogy telik az idő a bajnokok versenyén, akarva akaratlanul egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mint barátok. Ez a szerelmi szál sokkal kevésbé volt egyértelmű, mint a Dorian féle, ám annál izgalmasabb volt. Többszöri viták tarkították kapcsolatukat, ráadásul Chaol nagyon is jól elrejtette az érzelmeit, így nem mondhatnánk, hogy történt bármi is köztük. A választás pontosan ezért szinte lehetetlen Celaena és az olvasók számára, de ha egy kicsit megfontolom a dolgot, akkor a szívem szerint mégis Chaolt választanám… (Persze, semmi esetre sincs köze ahhoz, hogy Chaol ezerszer elérhetetlenebb Doriannal szemben, de tényleg. Irónia. )

A három főkaraktereken kívül jobban megismerhetjük a többi mellékszereplőt is. Nox, Celaena bajnoktársa, akiről nem sok derül ki a regényben, de akinek mégis örülünk, hogy benne volt. (Nagyon remélem, hogy az írónő még meglep minket vele kapcsolatban.) Nehemia hercegnő is érdekes személyiség volt, csakúgy, mint Kaltain, Káin vagy maga a király. Bár az utóbbi kettőre a félelmetes jelző találóbb…

Bár a regényt úgy fejeztem be, hogy az élmény pozitív volt, ennek ellenére mégis volt néhány negatívum, ami szembeszökött. A legtöbb karakter elég színes egyéniség volt, de egy idő után kissé idegesítővé vált, amikor megismétlődött ugyanaz a leírás Kaltain fejfájásáról.

Másik hiba maga a szöveg volt. Néhányszor újra kellett olvassam a mondatot, mert nem értettem kire vonatkozik a leírás (ez valószínűleg a hiányzó „she vagy he”-nek köszönhető a magyarban). Más alkalommal pedig - nem tudom, hogy a fordítás vagy az eredeti szöveg a hibás, lévén, hogy az írónő első könyve, de gyanítom, az előbbivel több probléma lehetett- ugyanis, többször is belefutottam például Celaena elírt vezetéknevébe. Ez pedig irtó kellemetlen, mert akármennyire is leköti az olvasót a történet, a helyesírási hibák és elírások megzavarhatják a történet folyamát. Ennek ellenére úgy gondolom, hosszútávon a nyelvtani hibák nem számítanak végzetesnek, mert azon még bármikor lehet javítani.  

"Egy látomás azonban újra és újra felbukkant előtte. Egy csodálatos lány bámulta és csillagokat, a csillagok pedig visszanéztek a lányra. "

Összefoglalva, a történet alapötlete első rangú, annak ellenére, hogy Hamupipőke története volt a múzsa. A cselekmény ízig-vérig izgalmas volt, érdekes, de sohasem unalmas leírásokkal. Valamint elegendő misztikummal, mint például a rémjelek - amelyek az egész regény hangulatát még egy fokkal sötétebbé tették a gyilkosságokon kívül.

Az első benyomásom tehát az orgyilkosos könyvekkel kapcsolatban fantasztikus volt, így nyugodt szív helyett tűkön ülve várom a következő részt. 

Amit nagyon szerettem benne: A világot, a cselekményt, a történetet...mindent. 

Ami kívánnivalót hagy maga után: A nyelvtani hibák és a leírás ismétlések. 

Kedvenc karakter: Chaol Westfall, Celaena Sardothien

Borító: 5/5

Pontozás: 5/4,5*

Continue reading →

And the winner is...

Véget ért az első nyereményjáték a blogon!

Megleptetek, mert sokkal többen jelentkeztetek a játékra, mint gondoltam volna. A visszajelzéseket látva, úgy látom, a találós kérdések sikeresen elnyerték a tetszéseteket, aminek szintén nagyon örülök. 

A megoldások tehát a következők:

Continue reading →

Hóvégi hírösszefoglaló 10 pontban: Október

Filmes berkekben:

1. Mivel alig pár hét van az Éhezők viadala - Futótűz premierjéig, a készítők több, újabb előzetessel örvendeztettek meg bennünket.  Ugye ti is várjátok már november huszonkettedikét?

Continue reading →