Sorozatmánia (2014)

Újoncokról, kaszákról, finálékról, és darákról, avagy minden olyan sorozatról, amit ebben az évben néztem eddig, és amit még tervezek. 

Mivel tavaly nyáron már volt egy Sorozatmánia posztom, úgy gondoltam, folytatom a hagyományt, főleg azért, mert azóta sok víz lefolyt a Dunán és a sorozatnézési szokásaim jócskán megváltoztak. Rengeteget elkezdtem, még többet folytattam, és sajnos olyan is volt, amiből elegem lett, mert meguntam. 

Kezdjük is a tavaszi szezon általam is befejezett fináléiról, amelyekről végül nem készült kritika. A Witches of East End az év meglepetése volt számomra, mert részről részre egyre izgalmasabb epizódokat kaptunk, és ez alól a finálé sem volt kivétel. Tele volt akcióval és meglepetéssel, és bár az események egy kicsit túlságosan is pörögtek, a végkifejlet rengeteg potenciált hagyott maga után egy még izgalmasabb folytatáshoz a második évadban. Amin még mindig nem tettem túl magam, az a Asgardi vonal, ahonnan elvileg a boszik származnak, de már erre is választ kaphatunk, hiszen a 2. évad most vasárnap elstartolt.

A Dracula sorozat egy rosszabb kezdés után ütemesen fejlődni kezdett, ezért reméltem, hogy a fináléig is tartani fogja ezt a színvonalat. Sajnos nem így lett. A sztori leült, rengeteg elvesztegetett potenciállal és bár volt pár fordulat, de Harker pálfordulásával az egyetlen megmaradt kedvenc karakterem is ellenszenvessé vált, így most már senki sem volt, akinek a sorsáért izgulhattam volna. Bár a romantika szál végül kiteljesedett Mina és Dracula egymásra találásával, de még így egy szép nagy cliffhangert kaptunk az 1. évad befejezéséül, aminek a folytatását már nem láthatjuk. Nem fogok könnyeket ejteni érte.

A Once Upon a Time in Wonderland készítői a fináléra összekapták magukat, mert végül egy korrekt kis sorozatot kaptunk, szépen lezárva és rengeteg meglepetéssel, ami egy mese feldolgozáshoz képest meglepő. Természetesen Alice és Cyrus szerelméről ez már nem mondható el, viszont velük ellentétben Willről és a Vörös Királynőről igen, akik a sorozat végére kedvenc karaktereimé váltak. Bár a CGI nem javult, de a mellékszereplők cselekményszála, mint a Gruffacsóré, Amaráé  vagy Lizardé kárpótoltak érte. Dacára annak, hogy egyetértek a kaszával, egy percig sem bánom, hogy végignéztem ezt a sorozatot, mert amit ki lehetett belőle hozni, azt ki is hozták sikeresen. 

Hablatyék kalandjai folytatódtak a 2. évadban is, a Dragons: Defenders of Berkben. Bár a sorozat hangulata egy fokkal felnőttesebb lett, mert egy-egy epizódban sokkal több izgalommal találkozhattunk, a színvonal számomra még így is ingadozóbb lett, mint szerettem volna. Volt ugyanis egy pár nagyon eseménytelen, filter epizód, aminek semmi köze sem volt a főcselekményszálnak. De nem panaszkodom, mert voltak nagyon jó részek is, amelyek vagy roppant akciódúsak vagy nagyon humorosak voltak, és amelyeket végigröhögtem, szó szerint. Mindenesetre, várom a 3. évadot, ami Dragon Masters néven fog futni, 2015 tavaszától. (Ami viszont még a második film előtt fog játszódni, sajnos… ) 

Kedvenc sorozataim egy része még nem okozott csalódást, ami többségében igaz a Once Upon A Time-ra és a Game of Thrones-ra. Mindkét sorozat legutolsó szezonjáról született összefoglaló kritika, a folytatásokat tekintve pedig, az OUAT 4. évadját már idén ősszel, míg a GOT 5. évadját jövő tavasztól láthatjuk. Velük ellentétben viszont a The Vampire Diariest és a Revolution legutolsó évadját végigszenvedtem, köszönhetően annak, hogy a TVD-től idegösszeroppanást kapok, mert csak ismételni tudja magát – a túlvilág összeomlott, megint, főszereplők meghalnak, megint, de fel is támadnak, megint és még sorolhatnám - míg a Revolutionben főhőseink csak egy helyben toporognak, és nem csinálnak semmit. Bár az első évadot imádtam, de mostanra egyszerűen meguntam és ezen még Bass fia sem segíthetett. A kasza tehát nem meglepő, bár engem egyelőre még nem érint, mert még nem vettem rá magamat az utolsó pár részre egyik sorozatból sem. A Vámpírnaplók 6. évadja meg folyatódik idén ősztől, remélem most már nélkülem…


A CW legújabb újoncai mind kaptak egy esélyt nálam, több-kevesebb sikerrel. A Reign-ről és a The Originalsról született is kritika és mindkettő fog folytatódni idén ősszel a 2. évaddal. A Reign-t nagyon várom, az ősi vámpírokkal kapcsolatban pedig még hezitálok. Az idén tavasszal induló két tini sci-fi sorozat, a The 100 és a Star-crossed okoztak meglepetéseket, nem csak a nézők körében.  A Star-Crossed bár sok potenciállal indult, de cselekmény szinten csak a sok potenciál maradt, legalábbis az első három epizódot nézve. Tovább nem is folytattam, mert a szerelmi háromszög (ami állítólag hét évadon keresztül folytatódott volna!) teljesen hidegen hagy. Bár érdekelt volna a földönkívüliek vs. emberek ügy, de a nulla izgalom, a tömérdek negatív vélemény és a kasza előtti finálé értelmetlen cliffhangerje egyelőre eltántorítottak a folytatástól. A The 100 ellenben kellemes csalódás volt, mert annak ellenére, hogy a jól ismert idegesítő tini reakciókkal volt tele a „földre szállás” – vagyis inkább pasizzunk, mint megpróbáljunk túlélni – de mégis részről-részre egyre több izgalommal és akcióval találkozhattunk, miközben egyre jobban megismerhettük a világot és a karaktereket a flashbackeken keresztül. Természetesen Bellamy a kedvencem és már nagyon várom a 2. évadot, ami már idén ősszel indul.

Nem mindennapi témája miatt elkezdtem a Faking itet. Természetesen olyan gagyi, amilyennek tűnik, ennek ellenére jól elszórakoztatott engem nyolc epizódon keresztül, ráadásul még egy kis fejlődést is észrevettem, mert a finálé valami hihetetlenül jó volt. Bár általában nincs türelmem az ilyen tini sorozatokhoz, főleg a roppant irritáló karakterek miatt (mint Liam Booker vagy Karma), de mivel érdekel, mi fog történni Amyvel és Shane-el, ezért egyelőre kíváncsi vagyok a 2. évadra is, ami 2015-ben jön. Heti húsz percet csak nem sajnálok rá…  

A Marvel tavaly őszi újonca, az Agents of S.H.I.E.L.D. bár felkeltette  az érdeklődésemet anno, de csak egy rövid ideig, mert utána el is feledkeztem róla. Most tavasszal viszont megnéztem (újra) pár Marvel filmet és ezzel el is indult újkeletű rajongásom a szuperhősös filmek iránt. Sajnos korai volt örülnöm, mert az első pár epizód tényleg olyan borzalmas lett, mint mindenki mondta. Ugyanis a pilot olyannak akart tűnni, mint ha a Bosszúállók folytatása lenne, de az eredmény teljesen más lett. Mert nem lett sem annyira izgalmas, sem annyira humoros, mint a film, ráadásul a gagyi párbeszédek mellett a karakterek is vagy idegesítőek lettek, vagy egyszerűen semmilyenek a nulla színészi játéknak köszönhetően. Az egyetlen ok, amiért végül  folytattam, az a Avengers-es utalások, (ami elég szánalmas, de mindegy…). Mégis, milyen jól tettem! Nyolc rész után egyszer csak azt vettem észre, hogy élvezem a sztorit, a tizenötödik rész után pedig azt, hogy minden korábbi igyekezetem ellenére beszippantott a sorozat. Izgultam a karakterekért, nagyon megkedveltem a Fitz-Simmons párost, Skye-jal egyetemben, ráadásul nem egy meglepő fordulatnak lehettünk tanúi, miközben egy fergeteges fináléval befejeztük az 1. évadát a sorozatnak. Sajnos abban nem vagyok biztos, hogy akkor is megszerettem volna ennyire ezt a sorozatot, ha hetente nézem a kezdetektől, ezért tehát  egy cseppet sem bánom, hogy darában néztem meg egy hét alatt. Így legalább kevesebbet kell várnom a 2. évadra, ami ősszel folytatódik. 

Az Upfronts listjájából, vagyis a következő szezonra várható sorozatok közül pedig négyet néztem ki, a The Flash, Izombie és Agent Carter sorozatokat, valamint a Hieroglyph-t. Utóbbit viszont kaszáltak még premier előtt, amit nagyon sajnálok, mert nagyon kíváncsi lettem volna rá az egyiptomi szál miatt. 

További nyári dara tervek közé tartozik az Arrow, a Tudors és az Awkward sorozatok, mert mindegyiket elkezdtem anno, de csak pár epizódig vagy egy szezonig jutottam. Ismerve magamat viszont, ezer százalék, hogy egy sorozatnál tovább nem jutok a daráknál időhiány miatt, valamint amiatt, hogy nemrég elkezdtem a Sleepy Hollowt (bár eddig csak két részt láttam) míg augusztusban jön az Outlander, amit biztosan nézni fogok, mert a könyvet nagyon szerettem.